Geekgasm

Na ez mi? Na ezt tutira nem ismeri senki. Csakhogy adjak magamnak is egy kis reklámot. Én - tetszik tudni - szabadidőmben forgatókönyveket írogatok, már vagy...Nem is tudom, olyan 10 éve, elég fiatalon kezdtem el a próbálkozást, és szerintem már egész jó vagyok, de lehet csak szimplán egoista lettem, nem tudom. Szóval az új könyv amit most írogatok, Ego-trip címre hallgat, és ilyen átkozottul személyes ihletésű cucc, ami elmeséli az én hányattatott sorsú "szerelmi" életemet. (de még csak 19 vagyok, szóval olyan sokat nem tudok mesélni...) Ezt most úgy éreztem meg kell osztanom Veletek, akik néhanapján idefáradtok a blogomra és kíváncsi tekintetekkel nézegetitek (netán olvasgatjátok is) az írásaimat. Csak hogy tudjátok, én ilyet is művelek, és eddig azt hiszem nagyon jól haladok vele. No de még nem vagyok a végén. Majd ha ott leszek! Ho-hóó! És ha majd egyszer kezembe kerül egy kamera talán meg is csinálom barátaimmal amatőr módra. De lehet mást fogok még most a nyáron csinálni, valami kis doksit, vagy rövidfilmet egy kis kézikamerával, amit - ha készen lesz - azonnal felrakok ide, hogy véleményt mondhassatok róla esetlegesen ha van kedvetek. Na csak ennyit akartam.

Adios, fellas!

Updated: Na találtam is egy filmpályázatot, amire szerintem beküldök majd egy "remekművet", már ha sikerül szeptember 14-ig összedobnom valamit. Az óra ketyeg, basszus, rohadt határidő...No de erre vártam, nemde? :P

A direktor úr szerencsére a keményebb jeleneteket is biztos kézzel vezényelte le, ha komolyabbra fordultak a dolgok, akkor komoly is volt, nem szaroztak, a frászt hozták rám néhol, főleg már a nyitójelenetnél, vagy a végén amikor Harrymeg Dumbledore elmentek arra a sziklás helyre. Az akciók szintén szemet gyönyörködtetőek voltak, és vicces, eszembe jutott közben, némi vért látván hogy ebben talán több vér volt mint a Die Hard 4-ben. Durva, mi? No mindegy. És ez még csak PG-13 sem volt, hanem PG. Na eeez a legmeglepőbb számomra! Mert voltak ám itt horrorisztikus szcénák, le kell ezt szögeznünk, és nem feltétlen gyerekfilm ez már, sőt!

Nagyon kellemes csalódás volt ez a film számomra, mert amilyen szkeptikusan mentem be, olyannyira szájtátva bandukoltam ki a teremből, és nem győztem dícsérni bátyámnak hazafele jövet. A végén majdnem elsírtam magam, annyira hatásos volt. Olyan volt mintha a régi haverokkal újra összejöttem volna dumálni, újra együtt lógtam Potterékkel és kurvajó volt! Tudom hogy mindez nem igazi, hogy ez csak film, és ők színészek, de olyan jó azt hinni néha hogy ők léteznek. Újra rajongó lettem, és lélegzetvisszafojtva várom a következő részt. Egy év...Pff...Nehéz lesz, de biztos vagyok benne hogy megéri majd a várakozást.

...Szóval kb. 14:25-kor végre a vászon "felizzott", és kezdődtek az előzetesek. Reménykedtem abban hogy egy kis G.I. Joe is lesz, de sajna elmaradt, helyette ilyenek voltak:

Julie & Julia

Kis romantikus főzőcskézős filmecske Mery Streep-el és az eeelragadó Amy Adams-szel! Nora Ephron filmje. Nem tűnik rossznak, de nem fogok a moziba rohanni érte.

Where the Wid Things Are

Ez viszont fantasztikus volt! Olyan hatásos ez az előzetes hogy majdnem elbőgtem magam ahogy néztem. Égjek a pokolban ha nem nézem meg majd moziban ezt, abszolút-feltétlen ott kell látni, mert ez valami rettenetesen egyedi és felejthetetlen lesz, legalábbis ahogy én most érzem. Spike Jonze az Adaptációval már bizonyított nálam.

Derült égből fasírt

Történet egy srácról aki feltalál egy masinát, aminek hatására az égből kaja hullik. Erről a filmről amúgy még nem is hallottam. Kis animácisó móka-kacagás, ártatlan szórakozásnak ígérkezik, jó lehet, de semmi egetrengető, nem hinném hogy megnézem moziban.

És akkor a fények kialudtak, dobpergés, és ta-daaa, a film kezdetét vette!

Régen én nagy Potter-fan voltam, zabáltam a könyveket és a filmeket egyaránt, aztán úgy 2 éve a lelkesedésem szépen alábbhagyott. Mintha kinőttem volna belőle, már nem ragadott meg annyira, nem éreztem azt a...Varázst! Egyszerűen nem tudtam már úgy rajongani érte ahogyan anno. Most is úgy mentem be a moziba hogy izgatott voltam, a legjobbat reméltem, de mégsem tudtam úgy igazán egy egetrengető filmet várni, nem tudtam annyira lelkesülni, az előző rész keserű utóíze után, amit azt hiszem így már újra kéne néznem, mert rég volt már, lehet most jobban tetszene. A rendező ugyanaz maradt, a szereplők szintén, a hangulat itt még baljósabb, de ugyanakkor sok poén volt itt, és végre valahára együtt tudtam nevetni a közönséggel! a szerelem itt az egyik fő téma, olyan mintha egy tinisorozatot néztem volna, de a jobbik fajtából. Volt itt féltékenykedés dögivel, meg szerelmi bájitalok használata, kiderültek dolgok amikre én nem is számítottam (Hermione Ron-ra pályázik?? mi a szösz?), a színészek meg sziporkáztak sokszor. Még a kis(?) Potter is humorizált sokat, mosolyogtam is sokat annyira jó volt a csávó, de leginkább Ron-nak jutottak a leghumorosabb pillanatok.

Hát eljött ez a nap is. A 6. rész. Két éve csalódottan jöttem ki a moziból. Csalódott voltam mert unalmasnak találtam, és sorozatszagúnak, fásultnak. A rendező nem változott, szóval joggal voltam szkeptikus ezen epizódot illetően. Hogy milyen volt? Na, csak ne olyan gyorsan! Szép sorjában! Kezdjük a legelején.

A film 14: 30-kor kezdődött, mi odaértünk a mozihoz olyan fél 2-kor. Bátyámmal meghökkenve fogadtuk a látványt. Egy csomóó ember ott áll sorban, jegyre várva. Fiatalok, felnőttek, egy rakat generáció. Rég láttam ilyesmit, sőt, talán még soha életemben nem láttam ekkora sort abban a moziban. Fantazstikus látvány volt, de azért kicsit megijedtem hogy "Tejóég, remélem lesz még hely." Szóval beálltunk a sorba, de mögöttünk még egy rakat ember volt utána, szóval...Az eszem megállt. Szerencsére még volt hely, ráadásul a kedvenc sorunkba, a 7.-be, egész jó helyet fogtunk ki magunknak, elégedettek voltunk. A jegyvásárlás után mindenki tódult a popcorn-árushoz, akinek most aztán volt dolga rendesen, mindenki vette literszámra a pattogatott kukoricát meg üdítőt, öröm volt nézni. Jómagam be kellett hogy érjem egy házilag elkészített teával, mivel az üdítőre szánt pénzt DVD-re költöttem. Hiába, no, én már csak ilyen vagyok. Szóval ahogy ott álldogáltunk, volt még vagy fél óra a filmig, de ott voltunk már az ajtó közelében, hogy elsőként mehessünk majd befele. Kb. olyan 20 perccel a film kezdete előtt be is engedtek minket. Leültünk, kényelembe helyeztük magunkat, előzetes még nem volt, csak zene szólt halkan, gőzöm nincs már hogy micsoda, nem figyeltem, csak az emberkéket néztem ahogyan szép lassan jönnek be, és ahogyan megtelnek az üres székek. Olyan ritka látvány ez errefelé, és komolyan mondom örömteli hogy végre nem egyedül nézek filmet moziban...

Közjáték:

A jobb oldalamra egy csinos fiatal leányzó ült le. Az arcát nem figyeltem meg, nem mertem arra nézni, de a lábai oltári szépek voltak, nem győztem nézni őket, de persze csak diszkréten ám, semmi feltűnés! Volt nála kis táska, abban volt minden vacak, ahogy az egy lánynál lenni szokás. De óóóó, azok a lábak!! Csodaszép volt...

Közjáték vége

Na ma nézem meg végre az új Harry Potter-t, és várom már nagyon, teljesen rá vagyok izgulva. Ami a legszebb az egészben, hogy végre egy olyan film, amin lesznek egy csomóan, és nem egyedül leszek, mint mondjuk 2 éve a TMNT-n. Tök egyedül voltam!! Egy gyerekfilmen!! Azért ez milyen?? No de mindegy, a terem várhatóan tömve lesz itt Békéscsabán, ezért kicsit félek is attól hogy nem jut hely, de azért csak lesz még mire odáérünk, úgyhogy nem stresszelek nagyon. A könyvet viszont sajnos nem tudtam kiolvasni, egy darabig eljutottam, és amúgy tetszett is, csak későn kezdtem el, de ma még tuti olvasgatom, ameddig csak tudom, hogy aztán végülis legyen mihez hasonlítani a filmet, bár tudom, a film és könyv két különböző dolog, médium, de itt azért akkor is jó tudni mi volt az eredeti alapanyag.

Na szép napot mindenkinek!

Lehet-e ennél elvetemültebb ötlettel előállni? Náci zombik??? Jézus Mária, Szent József! Aki ezt kitalálta az nem is tudom, minimum egy géniusz vagy valami hasonló. Képzelem hogy jutott eszébe az illetőnek. Mondjuk néhány haver ül a kocsmában, sörözgetnek, egy filmötleten gondolkoznak és az egyik: "Egy horrort kéne csinálni!" mire a másik: "Igen, igen, zombifilmet, nem?" aztán "Jaaaa, egy zombifilmeeet!" de a harmadik: "Na neee, csináljunk eegy háborús nácis filmet!" aztán "Miii?? Csináljunk egy filmet amiban vannak nácik meg zombik is!!" Mu-ha-haaaa!!!

Bocs amúgy nem gúnyolódni akartam az előbb, csak próbáltam megfejteni, milyen körülmények között talál ki az ember ilyen elvetemült ötletet, és erre jutottam így spontán. Ilyen ötletet nem lehet szerintem ép fejjel úgymond kiötleni, ehhez nagyon elvetemült és debil (jó értelemben) személyiségnek kell lenni. Szerintem. No de lényegre!

Van néhány fiatal, akik elmennek a havasokba, kibérelnek egy faházat (Evil Dead, valaki?? hm?), isznak, szexelnek (WC-ben? mi szösz? elég bizarr rész volt) és dumálnak. Aztán beüt a krach. Egyiküket kinyírja egy zombi. Eeegy náci zombi!!! Na ez milyen menő már?

Szóval innentől kezdve zombik ölnek, meg zombikat ölnek, a vér folyik mint állat, a gore a topon van, filmes idézetek tömkelege, látszik hogy olyanok készítették akiknek baromi lelkesek a témát illetően. Van itt humor, de azért volt ám itt néhány egész pofásan félelmetes és izgalmas rész, szóval nem csak az volt hogy folyton-folyvást poénra vették a figurát, de azért szerencsére nem estek át szerintem a ló túlsó oldalára. Megtartották az egészszéges egyensúlyt a komolyság és a humorizálás között.

Igazi kellemes csalódás volt számomra ez a film, már ha azt nézzük hogy nem sok jót olvastam róla ezelőtt, csak ilyen "eeh, jóó, igeen, de lehetett volna jobb is", szóval nagyon kellemeset csalódtam, nekem abszolúte tetszett, baromi jót szórakoztam rajta! Ajánlom mindenkinek aki szereti a zombi-filmeket. Ez nagyon fun! Heh...fun...

Vörös haj, fekete cucc, és az a tekintet! Oké, ez megölt engem Kedvenc színésznőm egy kedvenc filmem folytatásában. Úgy érzem engem elkényeztetnek. :))))

Az első rész után franc sem kételkedik hogy ütni fog a következő. Pláne ilyen szereposztással, nem lehet félrecsúszni, vagy ha mégis, ahhoz is tehetség kell.

Szeretem az ilyen reggeleket, istenbizony. Felkelek, alig élek még, a rádiót bekapcsolom, kis Bumeráng, majd a szünetben ideülök a géphez, mondván "Na lássuk, miből élünk?!" Ilyenkor a Comi Con idején aztán pláne szép időket élünk, mindig van valami szemeznivaló, mindig van valami új előzetes, képek. Szóval megláttam Denzel új poszt-apokaliptikus filmjének az előzetesét és "Wow!" Csak ennyit mondok. Denzel hogy is mondjam...Szép magyar szóval mondva oltári badass, de mondjuk inkább így: MENŐ! És cool...Nah. Nézzétek:

És várom!!! Most már bizonyos hogy rohadt jó móka lesz és ha minden igaz nem lesz olyan elcseszett mint amilyen a Transformers volt. Adja Isten...

Accelerate from stephensommers.com on Vimeo.

Na nem mintha olyan nagy rajongója lennék az ilyen szinglifilmeknek, de a filmeket szeretem, és nem teszek kivételt, látni akarok mindent, mindenfélét, még az olyan műveket is, amik végülis nőkről szólnak, nőknek készülnek, és férfiak csak nehezen tudnak azonosulni a főhős(nő) gondjaival, bajaival. A film az film, kérem szépen, és mondom: a filmek iránti rajongásom határtalan.

Hát most nem ennivaló a leányzó??? Ugye hogy de!

Magyar filmet régen ritkán szerettem, de a helyzet az hogy az utóbbi időkben csupa olyan filmet láttam ami elnyerte tetszésemet és magyar volt. Egy csomó kellemes csalódás, kiábrándulás, és láttam pár olyat, ami egyből belopta magát a szívembe, ott van a kedvenceim között. Na most szerintem az van hogy nekem fel kellett nőnöm ezekhez a filmekhez, mert régebben ódzkodtam a hazai filmektől, nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen nem tudtam leülni és megnézni jóízűen úgymond egy magyar filmet. Tudom, ez hülyeség, hiszen magam is magyar volnék, de volt bennem egy bizonyos fokú előítélet. Amit - végre kijelenthetem hogy - végleg levetkőztem magamról.

A történetet ismeri mindenki: végülis ez a magyar Bridget Jones, csak annál szerintem sokkal jobb. Vagyis inkább fogalmazzunk így, így pontosabb: nekem sokkal jobban bejött mint a Bridget Jones. Érzékletesen jeleníti meg egy szingli nő helyzetét, dillemáit, problémáit (lábborotválás, csak hogy mondjak egy példát) és hasonló dolgait, Hámori Gabi pedig remekül hozza a szerepet, Kataként elbűvölő, magával ragadó, és vicces. Azt hiszem ennek a lánynak én rajongója lettem, a másik film amiben nagyon szerettem a Kaméleon. Ott talán még jobb volt mint itt, de itt is imádtam nagyon.

Mit is mondhatnék még? Kellemes, üdítő 2 óra kikapcsolódás, ami azért nem nélkülözi a drámát sem, amellett hogy van benne kellő mennyiségű humor, ám azt szerencsére nem viszi túlzásba. Szépen, lassan csordogál előre a film, míg a végén Kata megtalálja a boldogságot, és happy end-del zárul a történet, de ez nem olyan happy end, ez olyan...Sokkal életszerűbb úgymond azt hiszem. Na, elég a szócséplésből, örültem hogy láthattam ezt a filmet. Megérte azt a 399 forintot amit kiadtam érte.

A Vakvágányon épp olyan mint Seagal klasszikusa, a Száguldó erőd, csak épp itt Van Damme az aki arcon rúgja az ellent, és Van Damme ugyebár nem sokat konyít itt a sütéshez-főzéshez. Védi a családját, üti a rosszakat, és közben visszautasítja Laura Harring csodálatos testét. Hiába no, ilyen az igazi mintaférj.

A történet mint mondottam erősen hajaz a Seagal-filmére, itt is gonosz terroristák (oké, tudom a gonosz itt felesleges jelző, mert hogyan is lehetne egy terrorista jó? bocsi) eltérítik a vonatot, amin Van Damme, azaz Kristoff épp egy hölgyet kísér főnöke megbízásából, aki valami fontos infónak a birtokában van, ezért épségben át kell kísérnie őt a határon, a rosszfiúk meg ki akarják nyírni őket. Plain and simple.

A film maga roppant buta, már ha szabad ilyet egyáltalán megjegyezni egy Van Damme-filmnél. Az effektusok bénák, a szövegkönyv sem nagy eresztés, és...Na jó, az akciók nekem speciel tetszettek, de én nagyon elvetemült emberke vagyok. Az igazság az hogy amilyen szar ez a film, nekem annyira tetszett az egész, úgy ahogy van a béna effektjeivel, a béna dialógusaival és a néhol idétlen vágástechnikájával együtt. Ez az a helyzet amikor egy film olyan rossz hogy az már szinte jó. Damme csávó tisztességgel pofozkodik, de tényleg frankón üt mindenkit, a rosszfiúk gonoszkodnak, és van néhány idióta mellékszereplő, dehát ez ezzel jár, nem? Az ilyen filmekbe amúgy mindig van egy idegesítő mellékszereplő aki aztán kiveszi a részét a fináléban, értsd: segítséget nyújt a jófiúnak, habár itt nem közvetlenül neki, de mindenképpen segít. De most mit panaszkodjak? Hiszen ez egy harmadkategóriás akciófilm, szóval a számat be is fogom, mert:

a, Tényleg végig szórakoztam az egészet

b, Egy ilyen filmnél az embernek ne legyen elvárása

c, A trash-t igenis szeretni kell!

És ezt az utóbbi mondantomat hadd fejtsem ki. Miért is rajongok a trash-ért, illetve az ehhez hasonló egy kaptafára épülő filmekért? Mert itt látszik hogy le sem szarják a nagyközönség igényeit, egyszerűen csak csinálják és kész, és ami nekem még lejön belőle, hogy valószínűleg jól is szórakoznak a forgatás közben. Itt nincsen sztár, Van Damme mondjuk sztár, de nem az a kategória, nem egy Tom Cruise, ha értitek mire gondolok. Ő a "B"-filmek sztárja. Egyszerűen csak csinálja azt amit egy olyan két évtizeddel ezelőtt elkezdett. Üti a rosszakat, szórakoztatja a népet. Persze voltak már jobb napjai is, de könyörgök, örüljünk már egy kicsit! Különben sem kell mindent olyan kurva komolyan venni, üljünk le, nézzünk még több ilyen filmet és szórakozzunk, nevessünk! Ezért készülnek ezek, hogy mi nézők jót szórakozzunk. Gagyi effektek. És akkor mi van? Ez is része az élménynek, na. Tessék tisztelni Van Damme-ot és társait!

Nem tudom hányan láttátok Wes Craven '77-es horrorját, de le merném fogadni hogy kevesen. Hát nekem is csak tegnap volt szerencsém látni végre, és rájöttem megint egy dologra. De erre majd később kitérek.

A történet arról szól hogy egy család elmegy nyaralni kutyástul, mindenestül, de útfélen egy sziklás hegység közelében lerobban a kocsijuk. Hamarosan rájönnek hogy nincsenek egyedül, fura szerzetek garázdálkodnak a közelben és a terror hamar kezdetét veszi.

Amennyire ellangyult Wes Craven az utóbbi pár évben, olyan erősen kezdte az ipart. Nincs kec-mec, ha durva a dolog, akkor durva, gyenge idegzetűeknek nem ajánlanám, hiába '77-es, rettenetesen erőszakos és kemény film, habár vér nem sok van benne, de van minden más. Az atmoszféra fojtogató, a színészi játék hiteles, minden adott egy rémes péntek estéhez, mármint jó értelemben rémes. Az egész nagyon naturális, realisztikus és durva, sokkoló másfél órának lehetünk tanúi, ami garantáltan mély nyomot hagy mindenkiben. Kifejezetten tetszett hogy nem kegyelmez a nézőnek, hanem tulajdonképpen rendesen gyomorszájon rúg minket a rendező, és emelem kalapom a rendező előtt aki ezt überelni tudja. Mert nézzünk szembe a tényekkel, a hetvenes évek egyszerűen viszik a pálmát ha horror filmekről van szó. Ekkor készült ugyanis a Halloween, a Texasi láncfűrészes, és még sorolhatnám mennyi klasszikus született, és ma már mást sem csinálnak csak abból táplálkoznak.

Ja, és amire rájöttem: a remake - bár tetszett nagyon amikor láttam - a nyomába sem érhet ennek. Hogy miért? Mert durva, persze és atmoszférikus, de mást sem csinált csak lemásolta az eredetit. Jó, hozzá adott pár új elemet, de lényegében ugyanaz. Adok egy tanácsot. Nézzétek az eredetit, jól jártok! Higgyétek el, ez is roppant ijesztő film.

Oliver Stone megint az amerikai történelem egy szeletét tárja elénk, viszi vászonra

És - ha már nem is annyira agresszívan mint régen - megint teszi ezt iróniával, némi kritikával a hangjában, ahogyan régen készítette filmjeit. Főszerepre megkapta Josh Brolint, ő játsza Bush-t, mellékszerepekre meg szintén olyan színsészeket szerzett meg, hogy tényleg csak pislogtam annyi ismert arc volt ott. Richard Dreyfuss, James Cromwell, Thandie Newton, Jeffrey Wright, ééééés még sorolhatnám. Azt így előre leszögezném persze, hogy ugyan ez egy enyhén politikai töltetű film, én szart sem értek a politikához, és szégyen, nem szégyen, nem nagyon követem figyelemmel a Hírekben az ilyen és ehhez hasonló eseményeket. Persze, hallottam Bush-ról, hallottam hogy nem valami jó elnök (volt), és hallottam még sok mindent, de mondom, én nem vagyok teljesen képben, úgyhogy én természtetesen nem ilyen szemszögből néztem a filmet. Csakis és kizárólag egy film-geek szemszögéből néztem, és furcsa, de jót mulattam. Mondjuk nem is nagyon próbálja Stone úhy beállítani mint egy ízig-vérig komoly, művészfilmet, egyszerűen csak vannak pillanatai amikor az emberből kitör a nevetés, elég csak ránézni Brolin-ra ahogy gesztikulál, ahogyan beszél, abban a hangnemben ahogyan Bush is beszél. Szimplán és egyszerűen magáévá tette a fickó az elnököt, nem vitás hogy a film után el sem tudjuk képzelni hogy más színész játsza el a szerepet, mert Josh egyszerűen lubickol a szerepében. A film nem fordul Bush ellen, de azért nem is mondható hogy szimpatizál, egyszerűen csak bemutatja hogyan jutott el odáig, milyen úton-módon, honnan jött meg ilyenek. A végső következtetés: szerintem úgy ábrázolja az elnököt a film, mint egy nagyra nőtt kisgyereket, akit beengedtek a nagykutyák világába. Gyermekként szervezi, vezeti az országot. Ezt szűrtem le. Szóval kicsait szimpatizál is az ember, de nem annyira hogy mondjuk megváltoztassuk egyből a róla alkotott véleményünket, egyszerűen csak igyekszik elérni hogy emberként is vessünk rá némi pillantást. Ezt csinálta Stone, és tette ezt okosan humorral, szórakoztatóan, ámbár elgondolkodtatóan. Mindenki tegyen vele egy próbát, ha másért nem, hát azért hogy megbizonyosodjon arról, Josh Brolin valóban egy nagyszerű színész, ahogyan azt már láthattuk a Planet Terror-ban és a No Country For Old Men-ben.

Tegnap indult a Tim Roth főszereplésével fémjelzett sorozat, és - ugyan nem terveztem be - de megnéztem, mert pont akkor kapcsoltam oda amikor kezdődött, és mert Roth a kedvenc színészeim közé tartozik. Nagyon szeretem a munkáját, imádtam őt a Reservoir Dogs-ban, a Pulp Fiction-ben, meg baromi jó volt a Hoodlum-ban mint könyörtelen rosszfiú. Ő egy igazi fenegyerek ami a színészetet illeti, és a szerepválasztásait. Nem sokszor látjuk őt nagy, hollywood-i sikerfilmekben, kerüli a nagyköltségvetésű produkciókat (azért mindennyiunk nagy örömére, a The Incredible Hulk-kal kivételt tett), inkább szerepel kis független filmekben, ezzel a pénzt a háttérbe szorítva, előtérbe helyezve a minőséget sokszor és a művészetet.

"Minden homo sapiens hazudik."

A Lie To Me egy csávóról szól aki tulajdonképpen egy élő, mozgó hazugságvizsgáló, a bűnözők rémálma, mert egyetlen arcrezdülésedből, apró mimikádból megállapítja hogy igazat mondasz-e vagy hogy éppen mit érzel, milyen érzelmet próbálsz elrejteni. Manapság sok sorozat épül ilyen hóbortos, bogaras, különös képeségekkel megáldott emberkékre, elég ha megnézzük Dr. House-t vagy éppen Monk-ot. Mindannyian különcök, van valami képességük (nem természetfeletti) és egyikük sem hibázik, csak egy évadban egyszer vagy annyiszor sem. Megmondom őszintén, jól szórakoztam ezen a bevezető epizódon, Tim Roth úgy láttam élvezte az alakítást, lubickolt a szerepében, szóval lopta a show-t mint az állat, ahogyan szokta. Egyébként nem egy nagy sorozat (vagyis így az első rész alapján), nagyon sok extra nincsen benne, a történet sem nagy eresztés (egy fiatal srácot azzal vádolnak hogy meggyilkolta a tanárnőjét, de jön Roth és kideríti hogy ez nem éppen úgy volt), a végén van megoldás, semmi stressz, közben még némi humormorzsára is jutott idő, természetesen ezekért is Tim a felelős, őt egyszerűen élvezet nézni ebben a szerepben (is). A karaktere tetszik, olyan tudjátok, nem az a tipikus boldog fickó, hanem olyan aki a munkájának él, a felesége elhagyta, a lányával viszont jó a kapcsolata, bár ahogy elnéztem vele sem beszél túl gyakran, de erre gondolom majd fény derül előbb-utóbb az elkövetkező részekben. Egy szó mint száz, élvezetes sorozatnak ígérkezik, lehet még a végén rákattanok és a következő epizódot is meglesem, mert mondom, egyrészt Roth-fan vagyok, másrészt meg...Jó kis kikapcsolódás nézni hogyan és milyen arcrezzenéseket vesz észre, ezzel lebuktatva a hazug alakokat.

Poppy életigenlése fertőző

Mike Leigh angol direktor 2008-as filmje határozottan az utóbbi idők legpozitívabb, és legvidámabb főszereplőjét mutatja be nekünk, nézőknek, és próbál példát mutatni. Egyébként tényleg ránkfér már egy ilyen példa, mert azért lássuk be, az emberek többsége minden apró dolog miatt elkenődik és dühöng, itt a politikai helyzet, a rasszizmus, gazdasági világválság, és tényleg oltári jó látni egy karaktert, aki totálisan életvidám és mindenben igyekszik a jót látni. Sally Hawkins alakítása feldob, a magasba emel, és én úgy vagyok vele hogy a film után már másképp szemlélem a világot. Ha nem is hosszútávon, de azért pár órára megfeledkezek apró-csepró gondjaimról és próbálom meglátni a hétköznapok apró örömeit.

A filmnek nincs egy konkrét cselekményszála, inkább epizodikusnak nevezhető, a főszereplő pár napját ismerhetjük meg, szerelembe esik, meglátogatja testvérét, megismerhetjük tanítási módszerét, flamencózik, ellopják a biciklijét, autót tanul vezetni, az oktató egy komoly, szabályok szerint élő ember, akivel aztán konfliktusba is kerül nem egy alkalommal, és talán ezek a film legjobb jelenetei. Ahogy Poppy a maga felhőtlen stílusában, színes ruhákban beül az autóba, és össze van zárva Scottal, a megrögzött, magányos emberkével, aki személyes támadásnak veszi a lány stílusát. A másik kedvencem, amikor a lány egy hajléktalannal beszélget! Megy éjszaka, a sötét utcán, és egyszer csak meghall egy fura hangot, és elkezd menni a hang irányába. Meglát egy férfit, aki ott morog magában, odamegy hozzá, beszélgetni kezd vele, már ha lehet beszélgetésnek nevezni, mert a férfi elég érthetetlenül beszél, de Poppy mintha értené őt. Csodálatos jelenet. Más nem ment volna oda, de Ő odamegy, legyőzi a félelmét, felülkerekedik a kíváncsisága. Egy kisgyermek kíváncsiságával közelít a hajléktalan felé! Ahogy egymásra néznek, meg az egész jelenet annyira jó, annyira szép és már-már tényleg szívszorító, ahogyan Poppy arcáról egy pár pillanatra eltűnik az a folyamatos mosoly, és előkerül komolyabb énje. Tudjátok, ez a lány esküszöm megdobogtatta a szívemet. Nem viccelek...Sally Hawkins fantasztikus munkát végzett! Ahogyan a rendező is, ahogy megteremtette a figurát, meg az egész filmet. Mindenkinek ajánlanám legalább egyszeri megnézésre, mert tényleg szerintem jó hatással lenne akárkire. Elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató, vicces, megható, de nem a hollywood-i módon, ez itt ízig-vérig angol, ez látható. Kétszer láttam, de nem untam meg, megnézem harmadszorra is, és ha megjelenik DVD-n, feltétlen megveszem. Mert ennyire REMEK FILM!

Jómagam nem vagyok egy nagy Potter-fan, habár olvastam az összes könyvet az utolsó kettő kivételével. Az első két film nem volt nagy eresztés, a harmadik igazi mestermű volt szerintem, a negyediket rég láttam, de úgy emlékszem tetszett, az ötödik viszont számomra egy TV-film, vagy egy sorozat benyomását keltette. Talán újra meg kéne azt is már néznem. Eddig nem voltam ráizgulva az új filmre, hiába a sok előzetes, TV spot, valahogy rossz érzésem van/volt a filmmel kapcsolatban, főleg azért mert ugyanaz dirigálja aki az előzőt, és félő hogy ugyanolyan sorozatszagú lesz mint amilyen a Főnix rendje volt.

De!

Nézegettem a véleményeket, és döbbenetesen jókat olvasok róla, szóval már egy kicsit engem is mintha elkapott volna a láz, kezdem már várni a filmet, és tervezem hogy kiolvasom a 6. részt még a premier előtt, mert komolyan kíváncsivá tettek, és különben is, régen anno én rajongó voltam, zabáltam a könyveket, szóval azt hiszem nem lesz nehéz visszatérnem abba a világba. Talán végül a szkepticizmusomon felülkerekedik, és a végén jól meglep engem a film. Lehet hogy baromi jó lesz. Lehet hogy még a harmadikat is felülmúlja (na mondjuk azt nehéz lesz), és talán többet fog nyújtani egy egyszernézős varázsmozinál.

Szemezgessünk kicsit a véleményekből, kritikákból:

"Vicces, izgalmas, félelmetes, olyan amilyennek egy nyári blockbuster-mozinak lennie kell!"

"Bloody brilliant!"

"A tökéletes Harry potter-mozi."

"A Harry Potter sikeresen mutatja be a részleteket. Lecke a minimalizmusból, és azt mutatja csak ami szükséges a történethez."

"Valószínűleg az eddigi legjobb Potter-film."

Na milyen? A kritikusok eddig szeretik, már a nagy részük, a nézők közül akik látták, szintén többnyire jókat mondanak róla, szóval már tényleg kevésbé vagyok kételkedő. Jaj, és találtam még egy jót, ahogy itt olvasgatom, ez tetszik:

"A Félvér herceg a Harry Poter-széria Birodalom visszavág-ja."

WOW! Oké, már izgatott lettem! :))

A régi filmek kedvelőinek ajánlom erősen figyelmébe Howard Hawks filmjét, na meg azoknak akik szereti a komédiákat

A His Girl Friday valószínűleg sosem fog megöregedni. Az én szememben legalábbis nem, mert akárhányszor megnézem, mindig ugyanolyan friss, ugyanolyan vicces és elbűvölő mint akkor amikor először láttam 2-3 éve a TV-ben.

A történet szerint Hildy (Rosalind Russell) férjhez akar menni és ott akarja hagyni végre az újságírást, ám ehhez volt férjének, Walter-nek (Cary Grant) is van némi szava. Mindent megtesz azért hogy visszaszerezze volt kedvesét, és közben még ott van egy cikk amit meg kell írni. Bonyodalom az van.

És a bonyodalom az ami adja a film magvát, mert itt aztán folyamatosan pörögnek az események, nem áll le a film egy percre sem, és a dialógusok is géppuskaszerűen ropognak, , valósággal dobálóznak a mondatokkal, amit öröm nézni. Olyan szócsaták vannak itt, hogy az ember esze megáll, én mindig csak mosolygok, egyszerűen alig tudom elhinni hogy ilyen létezik. Na jó, oké, tudom, nem kell túlozni, de mégis miért ne? Tényleg dumálnak folyton, akár egy Tarantino-filmben. A hasonlatot nem véletlenül hozom fel, hiszen magának Tarantinónak is egyik példaképe, kedvenc rendezője Howard Hawks volt, és minden bizonnyal látta ezt a filmet is. Na de várj! Pár szó a rendezőről! Muszáj megemlíteni ezt. Howard Hawks ugye az amerikai filmművészet egyik legnagyobb alakja, ezt gondolom tudja mindenki. Az az ember tényleg egy zseni volt. Nem csupán egy zsánerben alkotott, de majdhogynem minden zsánerben letett valamit az asztalra, kb. olyan mint ma Clint Eastwood. Horrortól kezdve gengszterfilmen keresztül egészen westernig csinált mindent, elég ha a Rio Bravóra gondolunk. Fantasztikus film! Szóvl kalapom emelem! Oké, de most már kanyarodjunk vissza a filmhez:

A filmben olyan mennyiségű káosz van, mint azt mondottam, hogy öröm nézni tényleg. A színészek valósággal lubickolnak, főleg Cary Grant, aki a minden hájjal megkent, igazi disznó Walter-t játsza. Stílusát tekintve faragatlan és hazudós, ugyanakkor szimpatikus, mert ő Cary Grant, basszus! És Cary Grant jó! Rosalind Russell nem kevésbé jó, őt komolyan megszerettem, mármint beleszerettem abba a lányba, olyan jó volt itt, pedig más filmben nem is láttam. A közös jelenetük a film legjobb pillanatai.

"Take Hitler and stick him on the funny page!"

Persze nem fenékig tejfel film ez, azért erősen jelen van egy olyan szatirikus(?) hangvétel. Nem, ez erős, de volt hogy elgondolkodtam kicsit két mosolygás között, mert olyan dolgokat műveltek benne az újságírók hogy az már kicsit sok volt. Néha kegyetlenek tudnak lenni. És jelen volt már itt az a bizonyos fekete humor! Igen, igen, 1940-ben is már viccelődtek a halottakkal, persze nem annyit mint most, de ha jól láttam, már itt is kicsit elővették a dolgot, vagy csak én nevettem azon amikor a lány kiugrott az ablakon? Az egész olyan hirtelen történt hogy szerintem az ember már nem tud mást csinálni csak nevetni, mert a káosz csak nő és növekszik, emberek ugranak ablakon, párok szócsatároznak, hazudnak mindent, kaotikus az egész tényleg. De épp ezért borzasztóan mulatságos és szórakoztató még mai szemmel nézve is. Legalábbis én így gondolom.

Oké. Ki is ez az ember? Az avatott filmőrültek biztosan tudják, akik nem tudják azoknak elmondanám, Cheech Marin született 1946 Július 13-án Los Angeles-ben, eddig 91 filmben szerepelt, ma lett 63 éves. Több sorozatban játszott, illetve vendégszerepelt, állandó szereplő volt Don Johnson partnereként a Nash Bridges-ben, és akik tisztában vannak Robert Rodriguez munkásságával, azok ismerhetik őt az Alkonyattól pirkadatigból (ahol ha jól emlékszem vagy 3 szerepe is volt), a Desperadóból ("A csapost sosem ölik meg."), vagy éppen a Volt egyszer egy Mexikóban is alakított kicsit, mint félszemű informátor. A legsikeresebb szerepe azonban, ami egyben debütje is volt színészként, az az Up in Smoke-beli alakítása, amiben Tommy Chong-gal karöltve szívták magukat agyon, és tanították meg millóknak azt a bizonyos szívj, lazulj, lopd a napot-életérzést. Ez a film volt a füves-komédiák előfutára ha úgy nézzük, '78-ban láthatta először a nagyérdemű. Ő és Tommy Chong több filmben játszották el ugyanazt a párost, országos cimborák voltak, több fellépésük is volt humoristákként, dalokat írtak, bohóckodtak és játszottak, mígnem persze szétváltak. Humoruk kissé zsibbasztó és fárasztó, de félreismerhetetlen és sokszor bizony görbe tükröt állítottak az amerikai nép elé. Ez most merész hasonlatnak tűnik, de talán Voga-Turnovszkyhoz tudnám őket hasonlítani, csakhogy itthoni példával dobálózzak. Engem legalábbis rájuk emlékeztetnek. Ha esetleg valaki még nem találkozott Cheech és Chong munkásságával, az kaphat egy kis ízelítőt a stílusukból, jövő héten Július 22.-én szerdai napon, éjjel 0: 45-kor (na jó, az már akkor csütörtök), akkor tűzi műsorára a TV2 a Cheech és Chong - Kifelé a szobámból! című filmet, ami igazából dokumentumfilm, de nagyon vicces! Igaz hogy szinkronnal nem nagy élvezet, de akit érdekel tekintse meg!

BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK CHEECH MARIN-NAK, REMÉLEM MÉG SOKÁIG FOG ÉLNI!

A Giallo Dario Argento visszatérése úgymond az élvonalba, vagy legalábbis kísérlet a visszajutásra, és az előzetes alapján meg is győzött engem, hogy tud még egy s mást. Egyébként is régen láthattunk már egy normális thrillert. (tisztelet a kivételnek, mert azért volt néhány egész jó alkotás). Adrien Brody cigizik, a la noir, sok vér, sok erőszak, suspense, izgalom, hejj, de várom már ezt!

Olyan ez a film mintha Te csináltad volna, vagy én, vagy a szomszéd srác. Mármint kinézetre olyan, de megtapasztalhattuk már hogy az "amatőr" külső sokszor nagyon is értékes, igényes belsőt takar, sőt, az ilyen filmekben több tehetség lakozik szinte mint a nagy hollywood-i szuperprodukciókban. Azt szeretem az ehhez hasonló filmekben, hogy van szívük, érző-vérző, dobogó szívük, látszik hogy az alkotók mindent beleadtak, és nem a pénzért csinálták, hanem mert egyszerűen volt valami mondanivalójuk, történetük, amit szerettek volna megosztani velünk nézőkkel.

És aki nyitott az ilyen független kis filmekre, azok imádni fogják ezt is! Nekem nagyon tetszett, olyan életszerű, hétköznapi figurák hétköznapi gondokkal és nagy álmokkal, egyszerű, kézikamerás felvételek és fülbemászó dallamok. Nagyjából ezek jellemzik a filmet. A befejezés sem a megszokott hollywood-i kliséktől hangos, hanem reális, nem feltétlen happy end, de mégis szép és...Azért megmosolyogtató. Nem tudom mit írhatnék még erről. Talán azt hogy feltétlen látni kell. Meg hogy NÉZD MEG! Ennyi...

Brad Pitt pózol egy kupac náci holttesten. Én meg már ujjaimat tördelve várom a bemutatót. Basszus, de messze van még.

Steven Seagal egy bulldózer erejével és egy buddhista szerzetes nyugalmával aprítja a népet

Nem lehet ezt az embert nem tisztelni. Steven Seagal nem csupán egy akciófilmekben szereplő színész, Ő egy Ikon, akit muszáj imádni, még ha sok vacak filmben is játszik. Egy valamiben lehet bízni: Seagal az Seagal marad. Nem fog játszani homokost, vagy épp nyugállományba kerülő politikust, vagy szerelmes fickót, vagy legalábbis ha már szerelmes, akkor széttöri kezét-lábát annak aki egy rossz pillantást vet kedvesére. A lényeg hogy Seagal-ban bízhatunk, mert ő nem változik, és a súlyát most hagyjuk. Mert ugyan ki tud mondani még egy olyan akcióhőst, aki ilyen súllyal még mindig henteli a rosszfiúkat? Ugye hogy nincsenek olyan sokan?

A történet egyszerű, és olyan amit láthattunk már sokszor. Seagal-t megkérik a rosszfiúk hogy vegyen részt valamiben, mert ha nem teszi amit mondanak, akkor a családját megölik. Erre ő persze látszólag együtműködik, de nem is lenne Seagal ha nem b*szná át a rosszarcúakat, és nem menne át rajtuk bulldózerként. Na persze a szokásos nyugodt, halk hangulatában.

Az akciók ebben a filmben igen impresszívek, tetszett a képivilága az egésznek, láthatóan az alkotókra nagy hatással volt a Ryan közlegény megmentése kézikamerás harcai, illetve a Sólyom végveszélyben szűrővel átitatott háborús világa. Bár itt Steven többet használja a fegyverét mint a tenyerét, azért itt is néhol megvillantja eme tudását, például egy jelenetben ahol egy mosdóban kerül összetűzésbe az egyik fegyveressel. Naná hogy leteperi, kioszt néhány pofont aztán fekszik is a földön a tag. Jó jelenet. Aztán táncol egyet a szerelmével(?). Menő!

Az egyik dolog amiért annyira bírom a Nagyember filmjeit, az az erőszak. Mindegyik filmjében kellő mennyiségű erőszak van, és ez bizony a mostani nagy akciófilmekből hiányzik. Itt viszont törnek a csontok, nyakakak roppantanak, ha lőnek akkor pedig látszik a vér. Azért látszik hogy ezek a videóra készített akciófilmek még tényleg a műfaj rajongóinak készülnek, akik anno imádták Van Damme-ot, Seagal-t, Dolph-ot. Ők még tartják a frontot, és ha Seagal filmjei hullámzó minőségűek is, muszáj őt becsülni ezért, és muszáj imádni a stílusát. Én imádom. Remélem még sok filmet csinál.

Csak hogy tudjátok, én kölyökként nagy G.I. Joe-fan voltam. Sőt, tovább megyek: még most is játszanék velük így 19 évesen, ha nem tűntek volna el, és nem lennének darabokban. Imádtam játszani velük, éjjel-nappal nyűttem őket, olyanok voltak mint a legjobb haverok, de komolyan. És most lehet hülyének nézni, de ez az igazság. Aztán "felnőttem". Azaz papíron felnőttem, de még mindig olyan gyereklelkű ifjonc vagyok mint voltam. A G.I. Joe a gyermekkorom szerves része volt. Mint másoknak mondjuk a futball az apukával, vagy lányoknak a barbizás, vagy megint fiúknak a horgászás, már ha az apa olyan volt hogy szeretett horgászni. Én nem voltam érdekelt sem a sportban, sem az autókban, engem egy dolog érdekelt: a filmek, és ehhez hozzá tartozott az akciófigurák iránti rajongásom. Ezekkel a figurákkal játszottam el egy-egy filmnek a jeleneteit, vagy épp olyan jeleneteket, amiket én magam írtam le egy kis füzetbe. Sajnálom hogy ma már nem lehet őket kapni boltokban, csak el-elvétve, és azt is sajnálom hogy valószínűleg a következő generáció már nyomát sem fogja látni szegény Joe-nak, ki tudja mikkel fognak játszadozni a kölkök 10-20 év múlva. Pedig oltári jó volt amikor vittem mindig őket az iskolába, és egy csomót játszottunk velük kedves osztálytársaimmal. Mindegyiknek kitaláltam valami kis háttértörténetet, volt ott még köztük erőszaktevő is. Jézus, oké, kicsit már gyerekként is beteg voltam, rohadt filmek ugyebár. Kenjük azokra a dolgot. :)) Szóval eszméletlen jó ezekre az évekre visszaemlékezni, de tényleg. Ó, azok a felhőtlen évek, óó! Visszasírom, esküszöm néhanapján. Dehát, lélekben még mindig ugyanaz a gyerkőc vagyok mint akkor voltam. Csak a különbség az, hogy magasabb lettem. És hamarosan itt van az egészestét, élőszereplős mozifilm!!!

Apropó mozifilm! Az előzetesek alapján jókora csalódásnak ígérkezik legalábbis szerintem, és azt hiszem egyetért velem minden tiszta szívű G.I. Joe-geek, hogy azok a bizonyos gyorsító ruhák, amiben mindegyik úgy néz ki mint egy hatalmas konzervdodboz, vagy mint egy rossz Vasember-replikáns, egyszerűen nem méltó az alapanyaghoz, mondhat akármit a rendező, hogy ő mennyire hűséges a mitológiához. Mert szerintem nem az. Persze végülis ki tudja? Talán végül egy - ha nem is maradandó - de szórakoztató és agyzsibbasztó moziélményben lesz részünk, és ki tudja, talán úgy fogok kijönni a moziból hogy repetát kérek. Na jó, erre kevés esélyt látok, de sose tudhatjuk.

Rémesen rossznak néz ki, de azért még kisülhet belőle valami mocskosul szórakoztató dolog. Megan Fox itt is dögös, színészi tálentumnak nyomát sem mutatja, fiúkat eszik, de azért nem határolja el magát a lányoktól sem. Szerencsére ezek alapján nem veszi magát túl komolyan a film. Na íme:

Életem egyik legfájdalmasabb filmélménye

Ritkán vélekedek egy filmről ennyire szélsőségesen, akarom mondani negatívan, de olykor-olykor látok filmet, ami előhozza belőlem az állatot. De Niro és Pacino...Két legenda. De tényleg, amit ők anno letettek az asztalra, az elég egy életre ahhoz hogy akárhány szar filmben játszanak is, az emberek méltón emlékeznek majd a két fantasztikus színészre. De azért itt nagyon messzire mentek. Persze nem rajtuk múlott, naná-hogy-nem, de azért ügyelhetnének arra, mit vállalnak el.

A végtelenségig sorolhatnám a film negatívumait, pozitívumokat hagyjuk is, mert azokat még mikroszkóppal sem találnék azt hiszem, na jó talán a tény hogy a 2 színész a Heat óta újra együtt a vásznon. De nem, mert ez teszi igazán kínzóvá az egészet. Nem értem miért nem tudtak szerezni egy normális forgatókönyvírót??!! Miért nem tudtak rendezőt szerezni? Ami itt van, amit elénk raktak, egy NAGY RAKÁS SZAR! Közhelyes, unalmas, és rettentő amatőr krimi, a végén egy ostoba csavarral, ami teljesen indokolatlan és hülyeség. Szarabbnál-szarabb jelenetek követik egymást, káromkodnak, lőnek néhányat, De Niro Carla Guginóval szexel (ami nevetséges, már bocs, hiába imádom mindkét színészt), Pacino ripacskodik, poénkodik, vannak "homokos sasok", van 50 Cent (MI A SZART KERES ITT????? És De Niróval egy jelenetben? Azt hittem elhányom magam) és van még egy lepukkant Brian Dennehy, aki a rendőrfőnököt játsza. Amolyan szokványosan, de teljesen olyan érzésem volt, mintha az egész filmet egy nyugdíjas találkozó keretében csinálták volna csak úgy, poénból, heccből, enyhén ittas állapotban. Mint egy ciki házivideó, de még annál is rosszabb, olyasmi amit szégyellsz még a rokonok előtt is. Ha tehetném, esküszöm arcon vágnám jó erősen a rendezőt ezért a fiaskóért, és azért mert elpazarolt két isteni tehetséget, és elvett 2 órát az életemből. Aztán megsemmisíteném az összes kópiát, mintha soha nem is létezett volna. Komolyan gondolták ezt? Komolyan azt gondolták, ez méltó lesz majd a két legendához???? KOMOLYAN???? Ritkán dühít fel film ennyire. Most rohadt dühös vagyok ahogy ezeket a sorokat írom...Szörnyű film ez, nem ajánlom SENKINEK SEM!! De persze, attól még látni kell...Mert okádnivalóan pocsék.