A '90-es évek rengeteg akciófilmet szült, egy olyan évtized volt, amikor még a popcorn és a trágár beszéd, valamint az erőszak megfért egymás mellett. Már már ugyebár minden sokkal szolidabb, és már inkább a CGI uralkodik, és a robotok, akik lélektelen mozifilmekben b*sszák szét az egész várost. Nem jó ez így. Hol vannak már azok a szép idők, amikor Bruce Willis két cigi között elintéz néhány seggarcot, és Schwarzenegger pedig két szellemes beszólás között pörköli meg a gonosztevőket és menti meg a napot. Az utolsó cserkész ezekben a csodaszép időkben készült Tony Scott vezénylésével, az eredmény pedig minden idők egyik legcoolabb akciófilmje, aminek minden második mondata igazi aranyköpés: idézhető, használható társaságban, ha elsütjük, garantáltan mi leszünk a legmenőbb tagok.
"If you touch me again, I'll kill you."
Bruce Willis nem egyszer süti el a filmben ezt a mondatot, és ha egyszer kimondja, akkor komolyan is gondolja, előbb vagy utóbb a szarházi megfizet. Bruce menő, kőkemény, laza és stílusos, adja azt a tipikus Willis-karaktert: lecsúszott, lepukkant alak, feleségével megromlott a viszonya, gyereke utálja őt (egészen a fináléig), amikor is tanúi lehetünk az egyik legszebb főgonosz-halálnak.
No de ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején!
Szóval adott egy Hallenbeck, aki iszákos, a szenátor (asszem, legalábbis) testőre volt, mígnem az ki nem rúgta mert rajta kapta őt ahogy egy nőt vert. Bruce a hős. Bruce a láncdohányos. Bruce Willis itt adja legjobban ezt a karaktert, majdnem ugyanazt játsza mint a Die Hard-ban, csak itt - ha lehet - még keményebb és tökösebb legény. És tele van vagány szövegekkel. A társa Damon Wayans, aki egy - szintén lecsúszott - futball-sztárt játszik, aki elcseszte a karrierjét kábítószerrel. "Another tragic tale of wasted youth." - mondta Hallenbeck a sztárnak a klub-jelenetben, majd arra buzdítja a nagyképű srácot, hogy üsse meg. Zseniális szcéna. Bruce megint pokoli laza, és van már benne némi alkohol, simán leküldi az asztal alá Wayans-ot, miután annak elborul kicsit az agya. Hiába, hát egy ilyen badass legénnyel mint Willis, nem érdemes szarozni. Willis kisétál, a szenátor hatalmas képére egy poharat küld, majd felveszi a földről a más által eldobott cigicsikket.
"...so I'm a lowlife."
Az akciók ebben a filmben véresek és durvák, Scott stílusában tálalva, de a film másik nagy sztárja, a buddy movie-k koronázatlan királya, Shane Black. Filmjei tulajdonképpen majdnem mindig ugyanarra a sémára épülnek: két teljesen különböző személyiség egymásra lesz utalva, a kezdeti ellenségeskedésből szoros barátság lesz. Itt is ez van. A karakterek fantasztikusan vannak megírva, a dialógusok - mint mondtam - remekbeszabottak, és remekül fel van építve az egész film. Shane Black a sztár! Minden tiszteletem az övé.
Mit mondhatnék még? Lehet nem szeretni ezt a filmet, de miért ne szeretné mindenki? Szórakoztató és izgalmas, véres és vulgáris, szókimondó akció-móka. Ilyeneket ritkán látunk, ezért is kell tisztelni az ilyen és ehhez hasonló műveket.
