A Fűrész óta újra divat lett az erőszak a horrorfilmekben. Ez így van, minek is tagadnánk. A kérdés csupán itt az, hogy jó irányba haladt-e el a zsáner? Eli Roth tökéletesítette a horror brutalitását, a Motellel elkészítette az utóbbi idők egyik legsikeresebb, ámbár nézőket legjobban megosztó rém-filmjét, amivel némileg bebizonyította hogy igenis a közönség vevő az erőszakra, főleg ilyen gázos időkben, a közönség szereti az olyan filmeket, amiben ő maga is átélheti a terrort, majd a végén a bosszú édes ízével a szájában távozzon a teremből. Hogy miért beszélek Roth-ról amikor a Wolf Creek-ről írok, amit Greg McLean rendezett? Mert nagyjából ugyanolyan a felépítése a két filmnek. Adott 3 fiatal (1 fiú, 2 lány), akik elmennek túrázni hátizsákkal, autóval. Elérkeznek egy Wolf Creek nevű helyre, ahol aztán lefullad a kocsijuk, de szerencséjükre(?) arrafelé megy pont egy helyi lakos, aki segítségét felajánlja a gyerekeknek. A férfiról aztán kiderül hogy nem olyan ártatlan és kedves mint amilyennek tűnik.
A film majd' egy órát tölt el a történet, illetve a karakterek felépítésével, ami jó pont, sokan unalmasnak találják ezt, de szerintem jó ötlet volt így csinálni. Megismerjük a fiatalokat, szinte együtt lógunk velük, ott vagyunk velük az autóban, és a többi, és a többi, nevetünk a tábortűznél, aztán hirtelen - mint derült égből villámcsapás - arcon csap minket a terror. Szinte szó szerint lehet ezt érteni, mert olyan erős a váltás hogy az ember csak néz, de ez így jó, ez volt a Motelnél is, ott is csupán fél óra volt a horror, de az a fél óra erős volt nagyon. Itt is erős, bár talán nem annyira mint Roth filmjénél, de elég erős ahhoz hogy azt mondjam rá: ez az utóbbi idők egyik legjobb horrorja. Mi teszi ilyen jóvá és nézhetővé? A rendezőnek szerencsére sikerült elkerülnie azt a csapdát amibe manapság folyton folyvást beleesnek az alkotók ha horrorról van szó. Túlstilizálják azt. Agyonszűrőzik és agyonvágják, ezzel agyoncsapva a hangulatot, ráadásul magát a művet is rémesen öncélúvá teszik ezzel a művelettel. Itt nincsen ilyen, a kameramunka itt egyszerűbb, amolyan old school. Szép munka!
Ami a film erőszakosságát illeti, azért is gratulálok, nem vitték túlzásba ugyan a gore-t, de ez nem baj, így is elég erős film lett ilyen téren, és ami még fontosabb: izgalmas lett, a végén amikor a gyilkos üldözte a lányokat, az kemény menet volt, az ilyen jelenet gondos rendezői kézről tanúskodik. Apropó gyilkos! A férfi aki játszotta szintén említésre méltó, alakítása félelmetes volt tényleg, és az ember amikor először meglátta őt, nem gondolta volna hogy ez az ember egy pszichopata állat. Aztán koppanunk. Amikor üldözőbe veszi a két szereplőt a végén, tudjuk hogy nem lesz jó vége ha elkapja őket. Ő nem fogja szívére venni a könyörgésüket, nem fog kegyelmezni, mert ő egy igazi rohadék. A végén nincsen happy end, akárhogy is szeretnénk, senki ne számítson bosszúra, itt nincsen olyan katartikus revans mint a Motelben volt, itt nincsen semmi ilyen. De ez nem baj, ez a film tényleg egy kis gyöngyszem. Talán nem a legjobb, de mindenképpen látni kell ha szereted a horrort mint olyat. Izgis menet tud lenni, ha megfelelő hangulatban van hozzá az ember. Nem olyan jó mint a legjobbak, de elég jó ahhoz hogy ajánlani tudjam.
