Sokáig vártam ezzel a filmmel, már egy pár hónapja ott "porosodott" a szekrényemben, ma aztán végre lekaptam, és beraktam a lejátszóba. Egyedül voltam, senkit nem zavartam, házimozi belőve, hangszórók szét, DTS hangsáv, meg ilyesmi, elhelyzkedtem, aztán mehet a menet. Emlékszem amikor játszották a mozik, meg hogy mekkora visszhangja volt ennek a filmnek, benne volt a Híradóban, meg mindenütt, mindenki erről beszélt, meg antiszemitizmusról és istenkáromlásról, meg hogy öncélú erőszak és hasonló finomságok. Gibson megőrült? Héber nyelven leforgat egy Jézus keresztre feszítéséről szóló filmet? Lehet. De kit érdekel? Itt dögöljek meg ha ez a film nem mérföldkő, vagy ha nem az egyik legfontosabb, leghatásosabb, vallásról szóló film mely valaha készült. Mert ez durva! Nem is durva, hanem DURVA! Nem gyerekfilm, de mégis mindenkinek ajánlanám, mindenki látnia KELL ezt a filmet, mert emellett nem lehet csak úgy elmenni szó nélkül. Ez nem egy útszéli zöldséges, ahová be sem mész, ez egy hatalmas nagy kastély, egy palota, vagy minek nevezzem, ahol meg kell állni és nézni, és el nem felejted. Lehet hogy nem tetszik a struktúrája, lehet hogy túl barokkos a Te ízlésedhez képest, de elismerni el kell. Véleményt kell formázni erről a filmről. Olyan nincsen hogy "Ja, jó", vagy "Hát nem tudom...". Jó vagy rossz, de véleménye erről a filmről mindenkinek van, és ilyen formán oda sorolom a Cannibal Holocaust, valamint a Salo mellé. Mindegyik film brutális, nézőpróbáló, és egyik mellett sem mehet el úgy az ember hogy ne mondana róla valamit. Nekem mindhárom film tetszik. Mindhárom film egy élmény, egy utazás, amit meg kell tenni. Ez az utazás egy életre szól. Nézzétek, én nem vagyok hívő. Nem hiszek Istenben, és nem lettem hívő a film hatására, de tény hogy ez a film tanít, mégpedig nem arra hogyan kell korbácsolni embereket, mert aki ezt látja csak, aki nem látja úgymond a fától az erdőt, az elveszett lélek. Mert számomra az a film a szeretetről és megbocsátásról szól. Legszívesebben most megölelném a szeretteimet, és tényleg bocs, hogy ilyen szentimentális lettem hirtelen, de ez a film előhozta most ezt belőlem. Mindemellett a Passió művészfilm! Minden egyes képkockája olyan aprólékosan ki van dolgozva, meg van komponálva, hogy öröm nézni, és a hozzá párusoló hangok fenomenálisak, és fájdalmasak, gondoljunk csak arra amikor Jézus kezébe beleütik a szeget a végén. Kegyetlen. De istenbizony megéri végignézni. Megéri.

Nem térnék most ki a szereplőkre, mert mindenki remekül teljesített, meg...Nem tudom, egyszerűen nem érzem most helyénvalónak hogy a színészekről beszéljek, értékeljem őket. Egytől egyig beleélték magukat a szerepbe, és hitelesen adták vissza a szerepüket. Mindenkinek gratulálok. Fantasztikus munka! És ami Gibsont illeti, hát...Most mit mondjak? Korunk egyik legsokoldalúbb, legeredetibb látásmódú direktora. Aki ebben kételkedik, az nézze meg újra az Apocalyptót, vagy a Rettenthetetlent, vagy éppen a Passiót.