Geekgasm

Egyszerű vonalvezetésű, jól megszokott klisék mentén haladó slasher-mozi sok-sok vérrel, levágott testrészekkel és meztelenül flangáló fiatal lányokkal. yummie

Erről van szó! Nem hallottam erről a filmről amíg Eli Roth nem említette mint egyik kedvenc filmjét és nem beszélt róla. Ma véletlenül ráakadtam (isten áldja a youtube-ot!), és megnéztem. A nyitány már alapból lesokkolt, megadta az alaphangulatot: egy kisfiú baltával nekiesik az anyjának, miután az szépen megdorgálta amiért a srác egy meztelen nő fényképét rakta ki puzzle darabkákból. Balta a fejbe, többször is. Erős kezdet, és igen hangulatos. Nem épp gyerekeknek való, na de ha horrorról van szó, akkor ne is finomkodjunk! Még szerencse hogy ez a '80-as évek, itt még bátrak voltak a filmesek, meg ez nem is az a jól ismert darab (kac), ez egy kis rejtőzködő gyöngyszem, azok számára hangozhat ismerősen akik otthonosan mozognak a grindhouse-filmek világában. Természetesen van benne némi Péntek 13 hatás, már ha a meztelen lányokat nézzük, csak itt a gyilkos nem machetével öl, hanem láncfűrésszel, és egy suliban szedi áldozatait. Elég durva film, de mocskosul szórakoztató. A színészi játék meglepetéseket ugyan nem tartogat, ámbár van egy-két remek pillanat, ami elég megmosolyogtató, de ezért is szeretem ezeket a filmeket. Alacsony költségvetés, jobbára ismeretlen színészek, el tudom képzelni micsoda móka volt a forgatás.                                  

Ha a láncfűrész berreg, akkor nincs kegyelem, a gyilkos levág minden testrészt: láb, kar, fej, a nyomozók meg csak vakarják a fejüket, és minden erejükkel azon vannak hogy elkapják a gyilkost. A rendőrfőnök szájából folyton lóg egy kis szívar, ami nincs meggyújtva, és hiába kér állandóan az emberétől, az nem ad neki mert nem dohányzik. Oké, ez így egy jelentéktelen kis apróság, de nekem tetszett. "Give it up, lieutenant!" Mondta amikor gyufát kért tőle a felettese. Van egy fiatal srác, aki segít a rendőröknek a nyomozásban, összejön egy beépített lánnyal, a végén a lányt elkapja a gyilkos, a gyilkos pedig olyan ember akiről nem is gondoltuk volna. Vagyis igazából gondoltam hogy ő, de volt még egy másik ipse is akire gyanakodtam. Persze a felmentősereg még épp időben érkezik, a lány megmenekül, a gyilkos lelepleződött, de mint minden tisztességes horrorfilmben, itt is van a legvégén egy "slusszpoén", ami itt olyannyira randomnak és banálisnak hat hogy lehetetlen nem imádni azt az utolsó képkockát.

Összegezve: beteg, véres, de piszok-szórakoztató film azoknak akik már unják a sok vizezett horrort. Erősen ajánlom!

8.5 a 10-ből

Lássuk be, ha Cameron egyszer beindul, akkor kő kövön nem marad. Mindenki emlékszik a Terminator-filmekre, a Titanic-ra, az Aliens-re, és remélem emlékszik még valaki a True Lies-ra (egyik nagy kedvencem). Ha ez az ember csinál valamit, azzal minimum történelmet ír. Most itt van az Avatar, amit minden filmrajongó vár mint a Messiást, és amire egész biztosan megéri várni, mert tudjuk hogy ez valami különleges lesz. Ez nem képregényadaptáció vagy remake, nem sorozatból készült és nem is regényből, ez teljesen új, egyedi, Cameron agyszüleménye, és az ilyet tisztelni kell. Az előzetes alapján lesz miről beszélni a premier után még évekig.

Quentin Tarantino vadonatúj háborús eposza nem azt nyújtja amit ígért, vagy legalábbis nem pont úgy ahogy vártuk, de úgy pontosabb, ha azt mondjuk: nem csak azt nyújtja amit a trailerek sugalltak. Új filmjét nyugodtan tekinthetjük mesterműnek, ahogyan Aldo mondja a legvégén, munkájában gyönyörködve.

Nem tudom mikor fogunk legközelebb ilyen friss és eredeti filmmel találkozni a mozikban, amely egyszerre gyönyörködtet, és szórakoztat, ahogyan egy művészi alkotásnak ugyebár funkciója. A történet szerint egy csapat amerikai zsidóból álló katona irtja a nácikat és rettegésben tartják őket, míg egy francia származású zsidó lány bosszút forrall a nácik ellen - akik megölték családját - egy mozi segítségével. Ez azonban a filmnek csak egy része, csak egy szelet a tortából, ahogyan a Ponyvaregénynél, így itt, ennél a filmnél is sok kis történet van, sok szereplő, és rengeteg dialógus. Azonban mindegyik része a kerek egésznek, ha egyet elveszünk, máris romokban hever az egész. Olyan aprólékosan kidolgozott filmmel állunk szemben, amilyet tényleg ritkán láthatunk, és ha Tarantinón múlik, hát ezentúl is ritkán fogunk, mert ő nem dolgozik valami gyakran, viszont épp ezt szeretem benne: ritkán készít filmet, de ha készít akkor azt szívvel teszi, és nem rak le fércmunkát. Tudom, sokan most a Halálbiztos-ra gondoltok, hogy az bizony az volt, de nem, nézzétek meg még egyszer, figyelmesebben. Ez a film azonban sokkal jobb talán mint a Death Proof, komplexebb és szórakoztatóbb, és a dialógusok is jobban meg vannak írva, és a legszebb az egészben hogy nem esnek át a ló túlsú oldalára, nem megy át az egész üres, öncélú fecsegésbe, hanem minden egyes szó a történetet szolgálja.

A film 5 fejezetre lett osztva, minden fejezet más és más stílust képvisel, míg az első az olyan mintha maga Sergio Leone készítette volna, ugyanakkor mégis tiszta Tarantino, a második már a Piszkos tizenkettőt idézi emlékezetünkbe, a harmadik a régi francia filmeket, a negyedik és ötödik küldetésmozi. Minden fejezet szinte önmagában megáll a lábán, minden fejezet egy-egy kis film, precízen megírt zsánergyakorlatok, és még többek. A promók által leginkább figyelmen kívül hagyott Melanie Laurent a film egyik legnagyobb meglepetése, játéka figyelemreméltó, visszafogott, mégis érezhető a tűz, és a bosszúvágy. Az ő jelenetei nagyrészt franciául zajlanak, kivéve a fináléban, de arról később. Szívesen megnézném még több filmben. Törékeny szépség, határozott jellem. Christoph Waltz a másik aduász, Őt öröm nézni! Egyik pillanatban még sziporkázik, nevet, a másikban előjön belőle a vadállat. Ő az aki minden lépéssel előrébb jár a többi szereplőnél, és ezt el is hisszük, mert Waltz pompásan formálta meg Landát, nála jobbat el sem tudnék képzelni. Egész biztosan fogunk rá emlékezni 10 év múltán is.

Brad Pitt és csapata nem szerepel olyan sokat, ámbár a film legviccesebb pillanatai hozzájuk kötődnek. Érdemes megemlíteni azt amikor Aldo olasznak adja ki magát. Zse-ni-á-lis jelenet! Az egész nézőtér egy emberként nevetett! Eli Roth tisztességgel játszotta el Donny-t, a Bear Jew-t, neki is megvolt a maga nagy pillanata. Emlékezetes alakítás, emlékezetes karakter, remélem többet szerepeltetik ezentúl a fickót.

A film amellett hogy meglepően vicces, meglehetősen feszült és izgalmas, ami leginkább a máris klasszikus kocsmajelenetben mutatkozik meg igazán, ahol olyan akciót kapunk, ami helyből lealázza az idei nyár összes blockbusterének összes akcióit együttvéve - pedig mindössze pár másodperces. Rövid, ámde tömör, és ha pislogsz egyet, akkor le is maradtál az egészről. Brávó, Quentin! Tudsz valamit! Ami pedig a finálét illeti, az egyszerűen mindent visz, olyan katartikus élmény hogy az nem igaz! Költői, durva, szép, és eredeti. A mozi legyőzi a gonoszt. All hell breaks lose. Csodálatos befejezés egy régen várt filmnek. Megérte várni. Megérte számolni a napokat, és megérte annyit nézni az előzeteseket, ezzel is oltva kicsit a szomjamat. Tarantino megint köztünk, megint adot valamit amit évekig elemezhetünk és újra- meg újra megnézhetünk, mert mint a többi filmje, ez is olyan hogy első nézésre nem lehet mindent észrevenni. Ezért jövő hétenmegint beülök a moziba és meglesem. Basszus, de várom!

Mert holnap, bizony meg lesz nézve a legújabb Tarantino-opusz! Habár, nem úgy lesz, mint ahogy el volt tervezve, sajnos a legjobb barátnőm nem tud jönni (és innen kívánnék nagymamájának jobbulást!), ezért elcipelem a bátyómat, úgyis 2-szer akartam megnézni a filmet, jövő héten remélhetőleg meglesem a leányzóval is, mert mégiscsak úgy az igazi élmény.

Szóval holnap...Évek óta várom már, és végre megérkezett hozzánk. Annyi kritikát, és interjút olvastam hogy már szinte mint tudok a filmről, néztem egy csomószor az előzeteseket, a klipeket, és hallgattam a zenéit, szóval már tényleg szomjazok arra hogy láthassam az egészet úgy ahogy van, teljes valójában, nagyvásznon, tuti hangzással, egy kis üdítővel, bár az talán nem is olyan fontos. Szinte biztos vagyok benne hogy nagyon jó lesz, hiszen én még egy Tarantino-filmben sem csalódtam, hát pont ebben csalódnék: Kétlem, pajtikáim! Na de azért mégis izgulok, nehogy szar legyen, úgy érzem magam mint egy tini (végülis ha úgy vesszük még éppen az vagyok) a randevú előtt. Már alig várom hogy lássam Donny-t ahogy baseball-ütővel megagyalja a nácit, vagy azt a híres, máris klasszikus bárjelenetet, valamint a nyitójelenetet, a zárójelenetet, basszus az egész filmet! Hát hülye vagyok én??? Naná hogy az egészet. Kíváncsi vagyok mit tett le QT az asztalra. Vajon ezt is kismilliószor megnézem majd mint az előző filmjeit? Ebből is lehet majd idézni meg minden? És a zene? Vajon ugyanolyan dögös és menő lesz mint mondjuk a Halálbiztos-ban? Ejj, de várom!

Na de ki nem várja? Na, holnap írok a filmről, de olyat hogy attól koldultok!

Az autós karambol művészete

Miután Mike könyörtelenül megöli Pam-et, rezzenéstelen arccal hajt tovább hogy begyűjtse a többi barátnőjét is. Ami ez után következik, az már szinte pornografikus megjelenítése egy frontális autós ütközésnek. Akár még ki is lehetve v...csúnya szó, hagyjuk is. Szóval értitek. Tiszta orgazmus! Utána a megkapjuk Michael Parks-ot, amint egy remekül megírt jelenetben szépen megoldja szóban az ügyet, elméletben, levezeti hogy ki is Stuntman Mike és mik az indítékai. Nekem személy szerint ez az egyik kedvenc szcénám a filmből. Plusz, mindig öröm McGraw seriffet hallgatni ahogy azzal a jellegzetes texasi akcentusával beszél.

"I'm gonna' tell you like The LORD told John: If he ever does it again, I can be goddamn sure he don't ever do it again in Texas."

Lebanon-ban vagyunk pár hónappal később, Mike-ot látjuk a kocsiban, amint épp Willy Deville-zenére cigarettára gyújt. A szomszéd autóban 3 lány. Miket lekapcsolja a zenét és hallgatózni kezd. Megismerjük a második rész főszereplőit, van itt színésznő, kaszkadőrnő és sminkes. Mindegyikőjük a filmes szakmában dolgozik. Ami a színészi játékot illeti, láthatóan mindegyik a maximumot nyújtja magából, Zoé Bell eddig csak kaszkadőrködött, itt viszont Tarantino csak Neki írt egy szerepet. Rendesen helytáll a csaj, de igazán csak a végén bizonyíthat, amikor shipsmast-ot játszanak a csajok. Ezek a lányok nem vacakolnak. Ők nem isszák le magukat mint Vanessa Ferlito és társai. Ők józanok maradnak, és Mike szerencsétlenségére, Zoé és Kim lételeme a veszély. Visszavágnak a Kaszkadőrnek, de úgy hogy azt öröm nézni. Kurt Russell-ből a film utolsó felében előjön a gyáva nyuszi, és itt teljesedik ki a kép róla. Mint mondtam, amikor azt hittük megismertük a fickót, a következő pillanatban erre rendesen rácáfolnak. Mike igazából egy beszari alak. Nem badass, ezen lépjünk túl, bár vannak pillanatai a fickónak. A lányok könnyűszerrel szétrúgják a seggét.

"F*ck that shit! Let's kill this bastard!"

Ezzel olyan autós üldözés veszi kezdetét, amit rég nem láthattunk. Talán a Road Warrior fináléját lehet ehhez hasonlítani. Semmi számítógépes trükk, semmi varázslás, ez itt mind valódi, igazi sebesség, igazi ütközés, drótok, egyebek nélkül. Tarantino nem kis feladot vállalt magára, hogy ezt véghez vitte, pláne ha hozzátesszük magát a tényt, hogy Ő maga volt a film operatőre is. Brávó, Quentin!

Mike megfizet, a lányok örülnek, mindennek persze megkérdőjelezhető az etikussága, illetve az erkölcsisége, de igazából ez teszi az egészet olyan pokolian kielégítővé. Ki vágyik patyolattiszta erkölcsökre, ha egy revans-mozit néz? Vagyis inkább slasher. A végén persze már szinte sajnáljuk Mike-ot, de azért mégis, ahogy az utolsó, kimerevített képkockában a lányok örömittasan felugranak a levegőbe, majd a képünkbe tolják a THE END-feliratot, nem lehet mást csinálni, mint ujjongani és őrjöngeni. Erőszakos, igen, és durva, naná, de mocskosul szórakoztató! Az utóbbi idők egyik legeredetibb filmje ez, ahogy a cikkem elején is mondtam. Vitatni lehet, persze. Ízlések és pofonok. Nekem ott van a kedvenceim között és kész.

Quentin Tarantino sokat és sokszor, sok helyen alázott 2007-es produkciója az utóbbi idők egyik legalulértékeltebb, legeredetibb és legizgalmasabb filmje.

Amikor 2006-ban a Comic Con-on Tarantino és országos cimborája, Robert Rodriguez közzé tette terveiket a Grindhouse nevű produkciót illetően, mindenki örült, mindenki úgy gondolta "Na végre, ez lesz a nekem való film!" Két film a '70-es évek grindhouse-filmjei stílusában. Rodriguez választotta a zombifilmet, Tarantino pedig a slasher-filmet. Majd egy év elteltével mozikba került a csoda, és sokan csalódottan jöttek ki a vetítőtermekből, vagy pedig be sem mentek, ugyanis anyagi bukás kerekedett a dologból. Kár. Azon felül azért igen jó kritikákat kapott az egész 3 órás dolog, a nézők azonban nem győzték hangoztatni hogy Tarantino csalódást okozott nekik. Csalódás? Na akkor vegyük szemügyre kicsit Tarantino munkásságát:

1992-ben elkészítette debütjét, a Kutyaszorítóban-t. Mi volt az? Egy film egy ékszerrablásról, azaz pontosabban fogalmazva egy heist movie, mégpedig egy olyan, amiben magát a rablást egy pillanatra sem látjuk, csak azt hogy mi történt előtte, illetve utána. Csak beszélnek róla a szereplők. Ki ezt mond, ki azt, mi csak sejtjük hol van az igazság. Újszerű, eredeti ötlet. Aztán jött a Ponyvaregény, azzal a művel aztán tényleg berobbant a filmes köztudatba. Zseniális forgatókönyv, több kis sztori, fordulatos történetek, olyan film, ami ellentmond minden filmes koncenciónak, sose tudod előre mi fog történni, hiába hal meg egy szereplő, attól még véget érhet úgy a film hogy Ő kisétál a kávézóból, egyfajta happy end-et hagyva maga után. Tökéletes film, minden aspektusát figyelembe véve. Ponyvaregényt követte a Jackie Brown, ami egy könyvadaptáció volt, ezen sokan kiakadtak. Mindenki Ponyvaregény 2-t akart, és ez nem az volt, ez valami teljesen más volt, QT meglepett minket már megint. Lassú folyású dráma, de sokkal inkább egy csendes szerelmes film egy kitűnő Pam Grier-rel meg Robert Forsterrel. Brown után jött Bill, megint hatalmas csalódások. Hol vannak azok a híres tarantinós párbeszédek? Jött a második rész: Hol vannak az akciók?

És jött a Halálbiztos!

Piciny költségvetésből, jobbára ismeretlen szereplőkkel, nőket csatasorba állító feminista darabolós mozi, amolyan QT-módra. De a néző megint koppan. Nem az amire számított a nagyérdemű. Mindenki hőzöng. Pedig rettenetesen jó forgatókönyve van ennek a filmnek, Tarantino itt is mint mindig brillírozik, csak úgy röpködnek a dialógusok, nők cseverésznek, heherésznek, majd halálnak halálával halnak, majd kezdődik újra, csak épp a befejezés már más lesz. Férfi bűnhődik, Nő győzedelmeskedik, a közönség pedig őrjöng, mert ilyen kielégítő és mondhatni gátlástalan befejezést ritkán látni nagyvásznon. Az erőszak itt már-már rajzfilmszerű, nem kell komolyan venni, de mocskosul jó nézni ahogy a Nők elégtételt vesznek Mike-on. Tarantino legmerészebb húzása az ő karakteréhez kötődik. Amikor azt hisszük kiismertük őt, még egyet csavar a karakterén, aztán megint egyet, hogy a végén aztán rendesen kettéhúzza a közönséget. Stuntman Mike több "arculatváltozáson" megy keresztül a film során. Amikor először látjuk Őt magát, akkor nachót zabál kétpofára, majd az egyik lánnyal kezd bájcsevegni. Kedves, aranyos fickó, ahogy beszél, ahogy viccelődik, senki nem gondolná hogy egy gátlástalan sorozatgyilkos. Amikor pedig arra kerül sor - fél órás lazulás után - akkor az úgy üt mint a fene, akkor már szinte sugárzik belőle a gonoszság...

folyt. köv.

Először is, szögezzünk le valamit: nekem TETSZETT a Twilight. Egy frankó, korrekt, szerethető szerelmes filmnek tartom. Hangulatos, egyszerű, nem egetrengető, de akár még többször is megnézném, bár a baseball-jelenet kicsit kivágta nálam a biztosítékot. Az sok volt. De annyira nem hogy elrontsa az élményt. Miután megnéztem, úgy döntöttem a folytatást mindenképpen moziban lesem meg. Vártam ez előzetest. De tényleg. Szeretném várni ezt a filmet, szeretném számolni a napokat, és egy kicsit így rajongani érte, de ezt az új trailert látván, azt hiszem nem fog menni. Nem arról van szó hogy nem nézem meg moziban. Megnézem moziban. Istenbizony. De hogy rá vagyok-e most így izgulva?

Ezt muszáj megosztanom Veletek! Ma voltam bent a városban, Békéscsabán, és elsétáltam a videótéka mellett, viszont megakadt a szemem valamin. Egy nagy kosár, tele DVD-vel, mellette egy tábla: 400 ft/db. Szemem felcsillan, odamegyek hát, megnézem mi a kínálat. MICSODA KÍNÁLAT, GYEREKEK! Legfelül ott volt egyik kedvenc poszt-westernem, a Fegyvertársak. Ezért holnap istenbizony bemegyek még egyszer és megveszem. Plusz, ott volt még a Karambol, amit szintém meg kell venni, mert még csak VHS-en van meg, és még egy csomó remek film ott tornyosult. Eszem megáll! holnap irány a város, úgy lecsapok Costner mesterművére, hogy-csak-na!

Blaxploitation-rajongók egyesüljetek! Úgy néz ki végre hozzánk is elérkezik DVD-n a Foxy Brown című Pam Grier-klasszikus. Aki nem ismerné, az szégyellje magát, és nézze meg most rögtön ezt az előzetest. Ha ettől nem kap kedvet a filmhez, akkor reménytelen eset az illető.

Na, megvolt? Ugye milyen menő? Eszméletlen egy film, tényleg egy klasszikus, tökös kis film alacsony költségvetésből készült, és Pam Grier irtó dögös benne. Mindenkinek ajánlom figyelmébe!

MI A SZ*R EZ?????

Szeretem a franciákat, de ez mindennek az alja. Olyan ez a film mint egy goromba, ronda, piszkos körmű, rothadó fogú, büdös leheletű mosdatlan férfi, aki röfög-böfög-fingik, és akivel egyetlenegy találkozás elég volt, sőt már egy perc a társaságában is soknak bizonyult. Kérdem én: Kellett ez? Ki volt az a retardált állat aki áment mondott erre a filmre? Persze, nem ő tehet róla. De a rendező, a forgatókönyvíró, a szereplők, meg az egész stáb igen. Legszívesebben felpofoznám őket. Pedig milyen szépen indult. Elvártam volna egy tisztességesen elmesélt bosszúmozit, erre mit kapok? Egy infantilis, retardált poénokkal telepakolt filmet. Vicces próbál lenni, de egyáltalán nem az. Egyszer nevettem el magamat, akkor is kínomban. Az ellenségemnek sem ajánlanám ezt a filmet. Senkinek. Úristen, ezt nem fogom egyhamar elfelejteni, az egyszer biztos. Hígagyú barmok!

Sokáig vártam ezzel a filmmel, már egy pár hónapja ott "porosodott" a szekrényemben, ma aztán végre lekaptam, és beraktam a lejátszóba. Egyedül voltam, senkit nem zavartam, házimozi belőve, hangszórók szét, DTS hangsáv, meg ilyesmi, elhelyzkedtem, aztán mehet a menet. Emlékszem amikor játszották a mozik, meg hogy mekkora visszhangja volt ennek a filmnek, benne volt a Híradóban, meg mindenütt, mindenki erről beszélt, meg antiszemitizmusról és istenkáromlásról, meg hogy öncélú erőszak és hasonló finomságok. Gibson megőrült? Héber nyelven leforgat egy Jézus keresztre feszítéséről szóló filmet? Lehet. De kit érdekel? Itt dögöljek meg ha ez a film nem mérföldkő, vagy ha nem az egyik legfontosabb, leghatásosabb, vallásról szóló film mely valaha készült. Mert ez durva! Nem is durva, hanem DURVA! Nem gyerekfilm, de mégis mindenkinek ajánlanám, mindenki látnia KELL ezt a filmet, mert emellett nem lehet csak úgy elmenni szó nélkül. Ez nem egy útszéli zöldséges, ahová be sem mész, ez egy hatalmas nagy kastély, egy palota, vagy minek nevezzem, ahol meg kell állni és nézni, és el nem felejted. Lehet hogy nem tetszik a struktúrája, lehet hogy túl barokkos a Te ízlésedhez képest, de elismerni el kell. Véleményt kell formázni erről a filmről. Olyan nincsen hogy "Ja, jó", vagy "Hát nem tudom...". Jó vagy rossz, de véleménye erről a filmről mindenkinek van, és ilyen formán oda sorolom a Cannibal Holocaust, valamint a Salo mellé. Mindegyik film brutális, nézőpróbáló, és egyik mellett sem mehet el úgy az ember hogy ne mondana róla valamit. Nekem mindhárom film tetszik. Mindhárom film egy élmény, egy utazás, amit meg kell tenni. Ez az utazás egy életre szól. Nézzétek, én nem vagyok hívő. Nem hiszek Istenben, és nem lettem hívő a film hatására, de tény hogy ez a film tanít, mégpedig nem arra hogyan kell korbácsolni embereket, mert aki ezt látja csak, aki nem látja úgymond a fától az erdőt, az elveszett lélek. Mert számomra az a film a szeretetről és megbocsátásról szól. Legszívesebben most megölelném a szeretteimet, és tényleg bocs, hogy ilyen szentimentális lettem hirtelen, de ez a film előhozta most ezt belőlem. Mindemellett a Passió művészfilm! Minden egyes képkockája olyan aprólékosan ki van dolgozva, meg van komponálva, hogy öröm nézni, és a hozzá párusoló hangok fenomenálisak, és fájdalmasak, gondoljunk csak arra amikor Jézus kezébe beleütik a szeget a végén. Kegyetlen. De istenbizony megéri végignézni. Megéri.

Nem térnék most ki a szereplőkre, mert mindenki remekül teljesített, meg...Nem tudom, egyszerűen nem érzem most helyénvalónak hogy a színészekről beszéljek, értékeljem őket. Egytől egyig beleélték magukat a szerepbe, és hitelesen adták vissza a szerepüket. Mindenkinek gratulálok. Fantasztikus munka! És ami Gibsont illeti, hát...Most mit mondjak? Korunk egyik legsokoldalúbb, legeredetibb látásmódú direktora. Aki ebben kételkedik, az nézze meg újra az Apocalyptót, vagy a Rettenthetetlent, vagy éppen a Passiót.

TŰZPARANCS kritika

1996: Steven Seagal meghal egy filmben. Emlékszik erre valaki? A nagy medve feláldozza saját magát az akció sikere érdekében, és kirepül a repülőből. Sokk, kábulat, az ember alig akarja elhinni, hogy ilyen történhet filmen. Mert itt Steven Seagal-ról van szó! A Nagy Seagal-ról, nem másról! Mert ugyan mi esélye van az államoknak, ha már a legprofibb, legképzettebb bad mothatfucka is eltávozik közülünk? Na de egy percet se aggódjanak, hölgyeim és uraim, hiszen maradt nekünk egy Kurt Russell, alias Snake Plissken, aki itt szemüvegesen, ésszel és logikával küzd a gonosz ellen, bár azért a végén ő is köp egy kis ólmot.

A történet amolyan Die Hard a levegőben, de ez ne riasszon el senkit, ez az a film, ami közben lerágod a körmödet tövig. David suchet itt a főgonosz, akit Poirot-ként ismerhettünk meg még régebben, ott kedves kis jófej emberke volt, itt viszont egyszerűen hátborzongató. Az ember elhiszi neki hogy nem viccel, hogy képes a levegőbe röpíteni a...Repülőt? Oké, ez így nem korrekt. Hiszen a repülő a levegőben van amúgy is. Mindegy, értitek mire gondolok. Szóval Suchet egy igazi Sátánfajzat, nem más. A film bővelkedik az adrenalinban, a fordulatokban, izgalomban, és akcióban, az ember csak kapkodja a fejét, a végén pedig a megnyugtató happy end. A jók győztek, a terroristák megbűnhődtek, a világ fellélegezhet. Megmenekültünk. A veszélynek vége. Mármint a vásznon.

A mai nap folyamán megnéztem 2 Will Smith-filmet. Mielőtt belemennék e két film részletesebb elemzésébe, hadd mondjam el véleményemet erről a manapság rettenetesen felkapott és - hozzátenném jogosan - imádott sztárról. Vagy tudjátok mit? Hagyjuk is azt a kifejezést hogy "sztár", mert ettől sírógörcsöt kapok. Ez olyan elterelő, ha azt hallom hogy "sztár", akkor mintha már nem is számítana a színészi játék, csak azt látom magam előtt ahogyan vakon osztogatja az autogrammokat, meg poénkodik a premiereken, kedves a képernyőkön, egy igazi szörnyeteg a színfalak mögött, és olyan gázsit kér minden egyes kis szerepért hogy a plafon leszakad. Persze, nem tudom hogy Will Smith ilyen-e, de akkor is hagyjuk most a sztár Smith-t, inkább foglalkozzunk a színész Smith-szel. Ez a jóképű fiatalember 1968-ban látott napvilágot Pennsylvaniában, és első sikere a Bad Boys című akcióklasszikus volt Michael Bay vezénylete alatt. Onnantól, de inkább a Függetlenség napjától számít igazán felkapott színésznek Willie. Karizmatikus megjelenés, humor, megfelelő orgánum, adott minden. Színészi tehetség? Van neki, az az igazság. Tehetséges a srác, mert ugyan hogyan máshogy kaphatta volna meg Ali szerepét Michael Mann filmjében? Abban a filmben fantasztikus volt! Jó a srác nagyon, van benne potenciál.

Na most ez a két film, melyet megtekintettem, az a Seven Pounds, és a Legenda vagyok. Egyik sem kiemelkedő, egyiket sem fogom agyon-nézni, de mindkettő a nézhető-kategóriába tartozik.

Seven Pounds

Mit is mondjak? Will Smith baromi jó! Rosario Dawson csodálatos! Ööö...Ehhem...Ennyi? Hát mondhatni. Sajnos a forgatókönyv olyan titkozatos, hogy a nézőnek nem hagy azonosulási teret, vagy csak nagyon keveset. Oké, valamennyire izgalmas az alapsztori, tetszetős, de sajnos nincsen eléggé kibontva, kissé hézagos, és nem elég kielégítő. A rendezés jó lenne, de tényleg itt a helyzet az hogy a forgatókönyvön múlt, semmi máson. Így nálam ez csak egy közepes, egyszernézős film néhány emlékezetes pillanattal, mint például a végén az öngyilkosság. Az kemény volt. Ennyi...Sajnos.

I am Legend

Ez már egy fokkal jobb Smith-film, bár ez sem éppen egetrengető, de mondjuk azt: korrekt, izgalmas, egyszer jó, kitűnő szórakozás, bár azt nehezen tudom megbocsátani hogy CGI-szörnyeket használtak, mert baromira meglátszott. Mindegy, lépjünk ezen szépen túl. Smith itt jó, remekül formálja meg a figurát, a hangulat nagyszerű, a látványvilág szép, nekem tetszett nagyon. Persze, lehetett volna sokkal durvább is, de ne legyünk ennyire telhetetlenek, így is elég durva néhol a film.

Érdekes kis film, vagyis inkább dokumentumfilm, Al Pacino rendezte, és arról szól, hogyan próbálja meg néhány színésztársával megfejteni, elemezni Shakespeare művét, a III. Richárdot. Tetszett a film, mert szórakoztatón tálalja a dolgot, érthetően, és olyan remek színészek bukkannak fel, mint például Kevin Spacey, vagy Alec Baldwin, és még Winona Ryder is tiszteletét teszi. Humoros film, de igyekszik tisztelettel bánni az eredeti művel, ugyanakkor fény derül sok dologra, arra is, hogy az amerikai színészek hogyan viszonyulnak az angol drámaíró műveihez, és miként az angol színészek. Érdemes megnézni, ha valaki szereti Pacinót, mert itt is irtó laza mint általában, poénkodik, meg ismét bebizonyítja hogy nem hiába szeretjük Őt olyannyira. Ez az ember tud ám színészkedni, és nem is akárhogyan! Akármilyen ótvar filmekben játszik mostanság, Ő egy ikon és kész! Punktum!

Van hogy jó dolog visszamenni 8 éves kiskölökbe. Van hogy nem kell súlyos agymunka, van hogy az agyat ki kell kapcsolni egy film megtekintése előtt, és van hogy mindez be is válik, és élmény kerekedik a dologból. Van hogy gyermekkori élményeink visszatérnek, és mi tárt karokkal üdvözöljük. Kicsit más lett mint volt, javítva van, a mai kor, mai generáció elvárásainak megfeleltetve, megfejelve a modern technika vívmányaival. A G.I. Joe: A Kobra árnyéka ilyen film! Ide nem kell agy, sőt, nem árt ha kritikusi voltunkat is félrerakjuk, de egyébként pedig én nem vagyok kritikus, csak egy filmőrült, egy állandóan éhes filmbolond, aki zabálja a mozgóképet, legyen szó akcióról, kalandról, bla-bla-bla...Ha kritikus volnék, valószínűleg ízekre szedném a filmet, már csak azért is, mert eleve bűn szeretni egy olyan celluloid-görgeteget, melyben Marlon Wayans is szerepel, kivéve ha az a Rekviem egy álomért, mert ott tudott valamit a srác. Ízekre szedném még azért is, mert a CGI bizony itt-ott hibás, sőt azért is mert a történet annyira egyszerű mint egy harmadrangú Seagal-produkció. Kapisgáljátok? De nem szidom! Hogy miért nem? Mert k*rvajól szórakoztam!

A G.I. Joe-k itt rohannak, akcióznak ezerrel, dögösek és ultramenők, néha olyan menők hogy az már szinte fáj. A film legfőbb erénye hogy nem veszi magát túl komolyan, ahogyan azt Bay borzadalma, a Transformers tette, itt nincsenek retardált poénok, nincsen hasis-süti meg kefélő kutyák, sőt hál' Istennek Kobra golyóit sem láthatjuk. Viszont akció az van, még pedig jobbak mint a Trafóban, itt lehet látni mi történik a vásznon, nincsen túlvágva, és annyi robbanás van, hogy az már valami fantasztikus volt! Dennis Quaid színtiszta Hawk, Channing Tatum korrekt, Marlon Wayans pedig jobb mint amilyenre számítani lehetett, de ezt nem dícséretnek szántam, bár annak is veheti akár. Vannak itt rajzfilmszerű dialógusok, sőt csak azok vannak, lézerfegyverek, meg minden sz*r, a hangszórók dübörögnek, én meg majd' összehugyoztam magamat örömömben.

Hogy milyen film ez? Mocskosul szórakoztató! Nem jó, nem fog Oscar-t kapni, de tökéletesen kielégíti az embert ha egy kis akcióra vágyik, vagy ha régen előszeretettel játszott G.I. Joe bábukkal. Visszaadja azt az érzést. Értitek? Csak el kell engedni magunkat, és ennyi az egész. Mert ezért járunk nyáron moziba, nem? Szórakozni! Nem kell mindig Sötét lovag vagy Hellboy 2. Néha ilyen is kell. És alig várom már hogy felrakhassam a DVD-t a polcomra.

Legközelebb pedig, irány a BASTERDS! Jövő hét csütörtök, 14: 30! Örömünnep a köbön, gyerekek!

Michael Mann-t mostanában egyre jobban leírják mind a kritikusok, mind a közönség, mert sokaknak szúrja a szemét a kézikamera használata. Mert idegesítő, mert nem való nagyvászonra, blah-blah-blah...Én viszont azt mondom, Mann az aki tudja használni a technikát, akinek van annyi vér a pucájában hogy valami mást csináljon, ne mindig ugyanazt, és ugyanazt. Felfedezte magának a HD-t, és azóta abban alkot, és ez így van jól. Ha valaki, hát Mann megteheti mert ő aztán nem egy korrekt iparosmunkás, ő nagyban játszik, az ő neve ott van minden valamire való filmtörténeti lexikonban, és minden egyes filmbuzi tudja kicsoda Ő. Legutóbbi filmjével a Miami Vice-szal sokak számára óriási csalódást okozott, engem pedig teljesen lenyűgözött a stílusa, az atmoszférája, és minden ami benne van, kedvenc filmjeim között ott van. Ahogy abban a filmben is, úgy az ENEMIES-ben is ott van a potenciál. A potenciál hogy klasszikussá érjen idővel. Mert minden egyes képsora gondosan kidolgozott, gondosan megtervezett.

Szóval mink van? Van egy sztár-gengszter, John Dillinger, Johnny Depp alakításában. Depp ittis brillírozik, mint általában, láthatóan jól érezte magát Dillinger bőrében, míg a másik oldal egy kicsit haloványabb, de szintén nagyon, Christian Bale is hozza a formáját, bár a film apró negítvumai közé sorolnám hogy az ő alakja kevésbé volt erős, inkább csak a háttérben ügyködött, kaphatott volna több szerepet vagy még inkább jellemet. De ez csak kicsit bosszant, annyira nem. A női rész már erősebb a filmben, Marion Cotillard szép és mindenek felett tehetséges, Mann pedig kihozta belőle amit tudott, erős női karakter ő, és szerelmes a végletekig, kiáll a párja mellett, ehhez kapcsolódik a film egyik leghúzósabb szcénája, amikor a rendőr elég keményen próbál információt kiszedni belőle Dillinger hollétéről, de Ő nem mond egy árva szót sem, sőt még direkt rossz helyre is küldi a zsarukat. A bátor és erős Nő igazi megtestesítője. Oscar talán nem lesz, de mindenképp érdemes emlékezni az alakítására.

A másik dolog, amiről feltétlen kell írnom, az a film képi világa. Michael Mann bátor ember lévén fogta magát és hagyományos techinka helyett egy sokkal közönségtaszítóbb megoldást választott: HD kamerával forgatta le filmjét, ezzel dokumentarista hatást keltve, és így még jobban bedobta a nézőt az akció kellős közepébe. Lehet utálni ezt a stílust, és lehet szeretni. Én speciel szeretem, nekem tetszett, kifejezetten jó volt ilyet látni a nagyvásznon, de meg tudom érteni azt aki ki nem állhatja. De hozzá kell tegyem, az akciók is jobbak így, és Mann most sem vacakolt, ha akcióra került sor, akkor az hangos volt, a golyók csak úgy röpködtek, öröm volt hallgatni. Szóval Mann még mindig mestere az ilyen és ehhez hasonló dolgoknak.

Komoly film ez, nem a nagyközönségnek lett szánva, sokan utálják, sokan unalmasnak tartják a filmet, de érdemes látni, és mint mondtam: egy nap ez is talán klasszikus lesz, akárcsak a Heat.

Szemtől szemben

Vannak filmek amiket nem un meg az ember. Michael Mann ezen eposza is ebbe a kategóriába tartozik. Minden, de minden tökéletes ebben a filmben. Ez után a film után jöttem rá hogy Val Kilmer igazi színész és nem ripacs, De Niro és Pacino nem itt bizonyított először, de csúcsformájukat nyújtják, Mann akciói pontosak és durvák, semmi kec-mec, ha valakit eltalálnak, annak következményei vannak. Csodálatos film.

Bérgyilkosok

Stallone és Banderas egy filmben, egymás ellen. Én nagy rajongója vagyok Sly-nak, és ez a film az egyik legjobbja szerintem. Nem tökéletes, persze hogy nem, nem remekmű, de imádom a hangulatát, az akcióit, a Mariachi és Sly közös jeleneteit, és Zsigmond Vilmos operatőri munkáját.

Végképp eltörölni

Schwarzenegger eltöröl mindenkit aki az útjába áll. Robbanékony akciófilm mágnesfegyverekkel, Vanessa Williams-szel, és egy örökké pofákat vágó James Caan-nal. Favorit!

A Fűrész óta újra divat lett az erőszak a horrorfilmekben. Ez így van, minek is tagadnánk. A kérdés csupán itt az, hogy jó irányba haladt-e el a zsáner? Eli Roth tökéletesítette a horror brutalitását, a Motellel elkészítette az utóbbi idők egyik legsikeresebb, ámbár nézőket legjobban megosztó rém-filmjét, amivel némileg bebizonyította hogy igenis a közönség vevő az erőszakra, főleg ilyen gázos időkben, a közönség szereti az olyan filmeket, amiben ő maga is átélheti a terrort, majd a végén a bosszú édes ízével a szájában távozzon a teremből. Hogy miért beszélek Roth-ról amikor a Wolf Creek-ről írok, amit Greg McLean rendezett? Mert nagyjából ugyanolyan a felépítése a két filmnek. Adott 3 fiatal (1 fiú, 2 lány), akik elmennek túrázni hátizsákkal, autóval. Elérkeznek egy Wolf Creek nevű helyre, ahol aztán lefullad a kocsijuk, de szerencséjükre(?) arrafelé megy pont egy helyi lakos, aki segítségét felajánlja a gyerekeknek. A férfiról aztán kiderül hogy nem olyan ártatlan és kedves mint amilyennek tűnik.

A film majd' egy órát tölt el a történet, illetve a karakterek felépítésével, ami jó pont, sokan unalmasnak találják ezt, de szerintem jó ötlet volt így csinálni. Megismerjük a fiatalokat, szinte együtt lógunk velük, ott vagyunk velük az autóban, és a többi, és a többi, nevetünk a tábortűznél, aztán hirtelen - mint derült égből villámcsapás - arcon csap minket a terror. Szinte szó szerint lehet ezt érteni, mert olyan erős a váltás hogy az ember csak néz, de ez így jó, ez volt a Motelnél is, ott is csupán fél óra volt a horror, de az a fél óra erős volt nagyon. Itt is erős, bár talán nem annyira mint Roth filmjénél, de elég erős ahhoz hogy azt mondjam rá: ez az utóbbi idők egyik legjobb horrorja. Mi teszi ilyen jóvá és nézhetővé? A rendezőnek szerencsére sikerült elkerülnie azt a csapdát amibe manapság folyton folyvást beleesnek az alkotók ha horrorról van szó. Túlstilizálják azt. Agyonszűrőzik és agyonvágják, ezzel agyoncsapva a hangulatot, ráadásul magát a művet is rémesen öncélúvá teszik ezzel a művelettel. Itt nincsen ilyen, a kameramunka itt egyszerűbb, amolyan old school. Szép munka!

Ami a film erőszakosságát illeti, azért is gratulálok, nem vitték túlzásba ugyan a gore-t, de ez nem baj, így is elég erős film lett ilyen téren, és ami még fontosabb: izgalmas lett, a végén amikor a gyilkos üldözte a lányokat, az kemény menet volt, az ilyen jelenet gondos rendezői kézről tanúskodik. Apropó gyilkos! A férfi aki játszotta szintén említésre méltó, alakítása félelmetes volt tényleg, és az ember amikor először meglátta őt, nem gondolta volna hogy ez az ember egy pszichopata állat. Aztán koppanunk. Amikor üldözőbe veszi a két szereplőt a végén, tudjuk hogy nem lesz jó vége ha elkapja őket. Ő nem fogja szívére venni a könyörgésüket, nem fog kegyelmezni, mert ő egy igazi rohadék. A végén nincsen happy end, akárhogy is szeretnénk, senki ne számítson bosszúra, itt nincsen olyan katartikus revans mint a Motelben volt, itt nincsen semmi ilyen. De ez nem baj, ez a film tényleg egy kis gyöngyszem. Talán nem a legjobb, de mindenképpen látni kell ha szereted a horrort mint olyat. Izgis menet tud lenni, ha megfelelő hangulatban van hozzá az ember. Nem olyan jó mint a legjobbak, de elég jó ahhoz hogy ajánlani tudjam.

Ajánlanék figyelmetekbe néhány filmet, ha nem gond. Először is egy akció-klasszikust, amit feltételezek hogy látott már mindenki, aki meg nem az vagy még csecsemő, vagy épp nem volt gyerekkora. Ez a Beverly Hills-i zsaru első része. Tudjátok, Murphy itt még vicces, és még jónak számított. Hogy repül az idő, ma meg már egymásra halmozza a Málnákat. Gyümölcs-barát lett kedvenc feketénk, úgy látszik már nem érdemes tenni rá. (ne tégy a feketére! bocs, ez béna volt). Szóval szerintem akárhányszor láttuk, olyan film ez, amit jó újra meg újra megnézni, mert megunhatatlan.

Aztán a Film+-on lesz 22: 25-től egy ausztrál horror, a Wolf Creek. Ezt még nem láttam, de az előzetes alapján jó lehet, amolyan hátizsákos horror, állítólag Robert Rodriguez-nek meg QT-nek is tetszett (többek között ezért is figyeltem fel erre), szóval nem lehet olyan rossz. Nálunk nem adták ki se dvd-n, sem moziban nem vetítették, gyanítom azért mert elég durvára sikeredett, legalábbis ahogy én olvastam. Valószínűleg teszek vele egy próbát, kíváncsi vagyok nagyon. Íme az előzetes:

A harmadik már 00: 05-kor veszi kezdetét, ez egy Ingmar Bergman-film, ami azért lehet érdekes, mert ez alapján készült a The Last House on the Left (Utolsó ház balra), tulajdonképpen mindkét film ez alapján készült, már Wes Craven-művének is ez szolgált alapul, szóval érdemes bevizsgálni (ugyan én nem láttam egyik Utolsó ház...-at sem, de hamarosan remélem meg tudom őket lesni.

Ja, és ez a film a Duna TV-n lesz!!

De ha ezek a filmek nem fekszenek valakinek, tiszta szívvel ajánlom az éjfélkor, TV2-n kezdődő De Palma-filmet, a Káin ébredését. Emlékszem, ezt a filmet láttam pár éve, akkor nagyon de nagyon tetszett, habár azt mondják ez a rosszabb filmjei közül való. Leszarom, akkor is a frászt hozta rám néhányszor John Lithgow. Ha ezt nézitek, akkor figyeljetek majd a kórház-jelenetre, amiben szerepet kap egy párna is mint gyilkos eszköz. Nem túl eredeti, de majd' kiugrott a szívem a helyéről olyan hatásosan volt megcsinálva az a rész.

Kaphatunk egy kis ízelítőt Christoph Waltz Oscar-várományos alakításából. Sokan Alan Rickman Hans Gruberéhez hasonlítják. Azt mondják hasonlóan vicces, ugyanakkor félelmetes a fickó, és elhiszem. Waltz rules!

A '90-es évek rengeteg akciófilmet szült, egy olyan évtized volt, amikor még a popcorn és a trágár beszéd, valamint az erőszak megfért egymás mellett. Már már ugyebár minden sokkal szolidabb, és már inkább a CGI uralkodik, és a robotok, akik lélektelen mozifilmekben b*sszák szét az egész várost. Nem jó ez így. Hol vannak már azok a szép idők, amikor Bruce Willis két cigi között elintéz néhány seggarcot, és Schwarzenegger pedig két szellemes beszólás között pörköli meg a gonosztevőket és menti meg a napot. Az utolsó cserkész ezekben a csodaszép időkben készült Tony Scott vezénylésével, az eredmény pedig minden idők egyik legcoolabb akciófilmje, aminek minden második mondata igazi aranyköpés: idézhető, használható társaságban, ha elsütjük, garantáltan mi leszünk a legmenőbb tagok.

"If you touch me again, I'll kill you."

Bruce Willis nem egyszer süti el a filmben ezt a mondatot, és ha egyszer kimondja, akkor komolyan is gondolja, előbb vagy utóbb a szarházi megfizet. Bruce menő, kőkemény, laza és stílusos, adja azt a tipikus Willis-karaktert: lecsúszott, lepukkant alak, feleségével megromlott a viszonya, gyereke utálja őt (egészen a fináléig), amikor is tanúi lehetünk az egyik legszebb főgonosz-halálnak.

No de ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején!

Szóval adott egy Hallenbeck, aki iszákos, a szenátor (asszem, legalábbis) testőre volt, mígnem az ki nem rúgta mert rajta kapta őt ahogy egy nőt vert. Bruce a hős. Bruce a láncdohányos. Bruce Willis itt adja legjobban ezt a karaktert, majdnem ugyanazt játsza mint a Die Hard-ban, csak itt - ha lehet - még keményebb és tökösebb legény. És tele van vagány szövegekkel. A társa Damon Wayans, aki egy - szintén lecsúszott - futball-sztárt játszik, aki elcseszte a karrierjét kábítószerrel. "Another tragic tale of wasted youth." - mondta Hallenbeck a sztárnak a klub-jelenetben, majd arra buzdítja a nagyképű srácot, hogy üsse meg. Zseniális szcéna. Bruce megint pokoli laza, és van már benne némi alkohol, simán leküldi az asztal alá Wayans-ot, miután annak elborul kicsit az agya. Hiába, hát egy ilyen badass legénnyel mint Willis, nem érdemes szarozni. Willis kisétál, a szenátor hatalmas képére egy poharat küld, majd felveszi a földről a más által eldobott cigicsikket. 

"...so I'm a lowlife."

Az akciók ebben a filmben véresek és durvák, Scott stílusában tálalva, de a film másik nagy sztárja, a buddy movie-k koronázatlan királya, Shane Black. Filmjei tulajdonképpen majdnem mindig ugyanarra a sémára épülnek: két teljesen különböző személyiség egymásra lesz utalva, a kezdeti ellenségeskedésből szoros barátság lesz. Itt is ez van. A karakterek fantasztikusan vannak megírva, a dialógusok - mint mondtam - remekbeszabottak, és remekül fel van építve az egész film. Shane Black a sztár! Minden tiszteletem az övé.

Mit mondhatnék még? Lehet nem szeretni ezt a filmet, de miért ne szeretné mindenki? Szórakoztató és izgalmas, véres és vulgáris, szókimondó akció-móka. Ilyeneket ritkán látunk, ezért is kell tisztelni az ilyen és ehhez hasonló műveket.

Nincs ebben semmi túlzás, megnéztem 2-szer egymás után ezt a trailert, és egész egyszerűen zseniális! Akinek ez nem tetszik, az nem ember, vagy nem tudom, de ezt muszáj imádni! A Coenék tudnak...Tudnak de mint az állat!

Néhány film, amiről most bővebben nem írok, de láttam őket a napokban

Mission: Impossible

Tegnap volt a TV-ben, elkezdtem nézni, de sajna ki kellett kapcsolnom mert álmos lettem - na nem a filmtől! Egyébként láttam már kismilliószor, de olyan ez a film hogy nem tudom megunni! Ez volt Brian De Palma popcornmozija, de így is az egyik legjobb ügynökfilm, thriller amit valaha láttam. Suspense, meglepetések, akció, izgalom, minden itt van. Fantasztikus film!

Nővérek

Ha már De Palmánál vagyunk. Ez a film szintén mostanában volt a televízióban, hát újra bevizsgáltam. De Palma korai korszakából való, erősen jelen van a giallók hatása, Argento filmjeié, véres, durva thriller egy skizofrén lányról. Egyik legjobb film De Palmától.

Cat-Women of the Moon

Ez egy negyvenesévekbeli hamisítatlan B-film, és mint olyan határozottan vicces nézni. Van itt óriás pók, lenyűgöző dialógusok, a színészek "brillíroznak", és...Hát rövid film, de nekem tetszett, mert szeretem a B-t. Nem kell mindent olyan komolyan venni, na!

Family Guy - 3. évad

Ez kész! Őrület ez a sorozat! Egy barátnőm ajánlotta, tettem vele egy próbát, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni, pár nap alatt kivégeztem az évadot. Tiszta dili, elvetemült, elmeháborodott, de zseniális, én mondom!

Rokonok

Jó film, de...Hát nem tudom, annyira nem jó. De nem is rossz. De valahogy a befejezés elkapkodottnak tűnt nekem és hirtelennek. De a színészek mind nagyon jók, az operatőri munka dícséretes, a rendezés szintén, csak ott van az a "De..."

Bizony, a jó öreg svéd acél formában van, egy rock-koncerten püföli a terroristákat, és úgy néz ki tényleg ő az aki még mindig képviseli azt a vonulatot, stílust, amit anno a '80-as, '90-es években elkezdtek. A sztori amolyan Die Hard egy koncerten, de sebaj, a lényeg úgyis az akció, amit megkapunk, abban biztosak lehetünk. Számomra ez a hét híre, illetve trailere. Más nekem már nem is kell. :))

Franc se hitte volna hogy meg fogom nézni valaha is ezt a filmet, de megtettem és miért? Mert miután megnéztem azt a fantasztikusan nagyszerű Vágy és vezeklés-t, ránéztem a rendező nevére, és...Hé, ez ugyanaz a pali! És így megnéztem ezt is. Anyám DVD-gyűjteményéből halásztam elő, tudniillik ő a nagy Jane Austen-fan, neki megvan eredetiben ez a film. A lényeg végülis: TETSZETT!

Bővebben?

Ti kértétek! Szóval a legjobban a film képi világa fogott meg, a kamera mozgása, és...Keira Knightley! Imádom, odavagyok érte, megőrülök ezért a csajért! Élmény volt nézni őt, hallgatni őt, és...Minden egyéb. Nagyon jól hozta a szerepét, némi erotikát is csempészett a filmbe (vagy csak én képzeltem bele?), és tényleg gyönyörűen festett ezekben a kosztümökben, ebben a környezetben, illett ide, és azért az operatőrt is dícsérem, hogy ilyen szép felvételeket készített a lányról. Amúgy Keira azért is szívem csücske, mert Dominóként tisztességgel szétrúgott néhány segget Tony Scott alulértékelt akcióklasszikusában.

A többi színész sem panaszkodhat, szépen végezték dolgukat, főleg a veteránnak számító Donald Sutherland-et bírtam nagyon, őt szintén élmény volt nézni ahogy játszik. A film főként persze nőknek szól, nőkről, de nem kell férfiaknak sem elzárkózni tőle, lehet nézni nyugodtan, filmrajongónak érdemes tenni vele egy próbát, nekem bejött, tetszett, bár kétlem hogy annyiszor meg fogom nézni mint a Rambót. De megérte látni.