Az autós karambol művészete
Miután Mike könyörtelenül megöli Pam-et, rezzenéstelen arccal hajt tovább hogy begyűjtse a többi barátnőjét is. Ami ez után következik, az már szinte pornografikus megjelenítése egy frontális autós ütközésnek. Akár még ki is lehetve v...csúnya szó, hagyjuk is. Szóval értitek. Tiszta orgazmus! Utána a megkapjuk Michael Parks-ot, amint egy remekül megírt jelenetben szépen megoldja szóban az ügyet, elméletben, levezeti hogy ki is Stuntman Mike és mik az indítékai. Nekem személy szerint ez az egyik kedvenc szcénám a filmből. Plusz, mindig öröm McGraw seriffet hallgatni ahogy azzal a jellegzetes texasi akcentusával beszél.
"I'm gonna' tell you like The LORD told John: If he ever does it again, I can be goddamn sure he don't ever do it again in Texas."
Lebanon-ban vagyunk pár hónappal később, Mike-ot látjuk a kocsiban, amint épp Willy Deville-zenére cigarettára gyújt. A szomszéd autóban 3 lány. Miket lekapcsolja a zenét és hallgatózni kezd. Megismerjük a második rész főszereplőit, van itt színésznő, kaszkadőrnő és sminkes. Mindegyikőjük a filmes szakmában dolgozik. Ami a színészi játékot illeti, láthatóan mindegyik a maximumot nyújtja magából, Zoé Bell eddig csak kaszkadőrködött, itt viszont Tarantino csak Neki írt egy szerepet. Rendesen helytáll a csaj, de igazán csak a végén bizonyíthat, amikor shipsmast-ot játszanak a csajok. Ezek a lányok nem vacakolnak. Ők nem isszák le magukat mint Vanessa Ferlito és társai. Ők józanok maradnak, és Mike szerencsétlenségére, Zoé és Kim lételeme a veszély. Visszavágnak a Kaszkadőrnek, de úgy hogy azt öröm nézni. Kurt Russell-ből a film utolsó felében előjön a gyáva nyuszi, és itt teljesedik ki a kép róla. Mint mondtam, amikor azt hittük megismertük a fickót, a következő pillanatban erre rendesen rácáfolnak. Mike igazából egy beszari alak. Nem badass, ezen lépjünk túl, bár vannak pillanatai a fickónak. A lányok könnyűszerrel szétrúgják a seggét.
"F*ck that shit! Let's kill this bastard!"
Ezzel olyan autós üldözés veszi kezdetét, amit rég nem láthattunk. Talán a Road Warrior fináléját lehet ehhez hasonlítani. Semmi számítógépes trükk, semmi varázslás, ez itt mind valódi, igazi sebesség, igazi ütközés, drótok, egyebek nélkül. Tarantino nem kis feladot vállalt magára, hogy ezt véghez vitte, pláne ha hozzátesszük magát a tényt, hogy Ő maga volt a film operatőre is. Brávó, Quentin!
Mike megfizet, a lányok örülnek, mindennek persze megkérdőjelezhető az etikussága, illetve az erkölcsisége, de igazából ez teszi az egészet olyan pokolian kielégítővé. Ki vágyik patyolattiszta erkölcsökre, ha egy revans-mozit néz? Vagyis inkább slasher. A végén persze már szinte sajnáljuk Mike-ot, de azért mégis, ahogy az utolsó, kimerevített képkockában a lányok örömittasan felugranak a levegőbe, majd a képünkbe tolják a THE END-feliratot, nem lehet mást csinálni, mint ujjongani és őrjöngeni. Erőszakos, igen, és durva, naná, de mocskosul szórakoztató! Az utóbbi idők egyik legeredetibb filmje ez, ahogy a cikkem elején is mondtam. Vitatni lehet, persze. Ízlések és pofonok. Nekem ott van a kedvenceim között és kész.
