Poppy életigenlése fertőző
Mike Leigh angol direktor 2008-as filmje határozottan az utóbbi idők legpozitívabb, és legvidámabb főszereplőjét mutatja be nekünk, nézőknek, és próbál példát mutatni. Egyébként tényleg ránkfér már egy ilyen példa, mert azért lássuk be, az emberek többsége minden apró dolog miatt elkenődik és dühöng, itt a politikai helyzet, a rasszizmus, gazdasági világválság, és tényleg oltári jó látni egy karaktert, aki totálisan életvidám és mindenben igyekszik a jót látni. Sally Hawkins alakítása feldob, a magasba emel, és én úgy vagyok vele hogy a film után már másképp szemlélem a világot. Ha nem is hosszútávon, de azért pár órára megfeledkezek apró-csepró gondjaimról és próbálom meglátni a hétköznapok apró örömeit.
A filmnek nincs egy konkrét cselekményszála, inkább epizodikusnak nevezhető, a főszereplő pár napját ismerhetjük meg, szerelembe esik, meglátogatja testvérét, megismerhetjük tanítási módszerét, flamencózik, ellopják a biciklijét, autót tanul vezetni, az oktató egy komoly, szabályok szerint élő ember, akivel aztán konfliktusba is kerül nem egy alkalommal, és talán ezek a film legjobb jelenetei. Ahogy Poppy a maga felhőtlen stílusában, színes ruhákban beül az autóba, és össze van zárva Scottal, a megrögzött, magányos emberkével, aki személyes támadásnak veszi a lány stílusát. A másik kedvencem, amikor a lány egy hajléktalannal beszélget! Megy éjszaka, a sötét utcán, és egyszer csak meghall egy fura hangot, és elkezd menni a hang irányába. Meglát egy férfit, aki ott morog magában, odamegy hozzá, beszélgetni kezd vele, már ha lehet beszélgetésnek nevezni, mert a férfi elég érthetetlenül beszél, de Poppy mintha értené őt. Csodálatos jelenet. Más nem ment volna oda, de Ő odamegy, legyőzi a félelmét, felülkerekedik a kíváncsisága. Egy kisgyermek kíváncsiságával közelít a hajléktalan felé! Ahogy egymásra néznek, meg az egész jelenet annyira jó, annyira szép és már-már tényleg szívszorító, ahogyan Poppy arcáról egy pár pillanatra eltűnik az a folyamatos mosoly, és előkerül komolyabb énje. Tudjátok, ez a lány esküszöm megdobogtatta a szívemet. Nem viccelek...Sally Hawkins fantasztikus munkát végzett! Ahogyan a rendező is, ahogy megteremtette a figurát, meg az egész filmet. Mindenkinek ajánlanám legalább egyszeri megnézésre, mert tényleg szerintem jó hatással lenne akárkire. Elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató, vicces, megható, de nem a hollywood-i módon, ez itt ízig-vérig angol, ez látható. Kétszer láttam, de nem untam meg, megnézem harmadszorra is, és ha megjelenik DVD-n, feltétlen megveszem. Mert ennyire REMEK FILM!
