A régi filmek kedvelőinek ajánlom erősen figyelmébe Howard Hawks filmjét, na meg azoknak akik szereti a komédiákat
A His Girl Friday valószínűleg sosem fog megöregedni. Az én szememben legalábbis nem, mert akárhányszor megnézem, mindig ugyanolyan friss, ugyanolyan vicces és elbűvölő mint akkor amikor először láttam 2-3 éve a TV-ben.
A történet szerint Hildy (Rosalind Russell) férjhez akar menni és ott akarja hagyni végre az újságírást, ám ehhez volt férjének, Walter-nek (Cary Grant) is van némi szava. Mindent megtesz azért hogy visszaszerezze volt kedvesét, és közben még ott van egy cikk amit meg kell írni. Bonyodalom az van.
És a bonyodalom az ami adja a film magvát, mert itt aztán folyamatosan pörögnek az események, nem áll le a film egy percre sem, és a dialógusok is géppuskaszerűen ropognak, , valósággal dobálóznak a mondatokkal, amit öröm nézni. Olyan szócsaták vannak itt, hogy az ember esze megáll, én mindig csak mosolygok, egyszerűen alig tudom elhinni hogy ilyen létezik. Na jó, oké, tudom, nem kell túlozni, de mégis miért ne? Tényleg dumálnak folyton, akár egy Tarantino-filmben. A hasonlatot nem véletlenül hozom fel, hiszen magának Tarantinónak is egyik példaképe, kedvenc rendezője Howard Hawks volt, és minden bizonnyal látta ezt a filmet is. Na de várj! Pár szó a rendezőről! Muszáj megemlíteni ezt. Howard Hawks ugye az amerikai filmművészet egyik legnagyobb alakja, ezt gondolom tudja mindenki. Az az ember tényleg egy zseni volt. Nem csupán egy zsánerben alkotott, de majdhogynem minden zsánerben letett valamit az asztalra, kb. olyan mint ma Clint Eastwood. Horrortól kezdve gengszterfilmen keresztül egészen westernig csinált mindent, elég ha a Rio Bravóra gondolunk. Fantasztikus film! Szóvl kalapom emelem! Oké, de most már kanyarodjunk vissza a filmhez:
A filmben olyan mennyiségű káosz van, mint azt mondottam, hogy öröm nézni tényleg. A színészek valósággal lubickolnak, főleg Cary Grant, aki a minden hájjal megkent, igazi disznó Walter-t játsza. Stílusát tekintve faragatlan és hazudós, ugyanakkor szimpatikus, mert ő Cary Grant, basszus! És Cary Grant jó! Rosalind Russell nem kevésbé jó, őt komolyan megszerettem, mármint beleszerettem abba a lányba, olyan jó volt itt, pedig más filmben nem is láttam. A közös jelenetük a film legjobb pillanatai.
"Take Hitler and stick him on the funny page!"
Persze nem fenékig tejfel film ez, azért erősen jelen van egy olyan szatirikus(?) hangvétel. Nem, ez erős, de volt hogy elgondolkodtam kicsit két mosolygás között, mert olyan dolgokat műveltek benne az újságírók hogy az már kicsit sok volt. Néha kegyetlenek tudnak lenni. És jelen volt már itt az a bizonyos fekete humor! Igen, igen, 1940-ben is már viccelődtek a halottakkal, persze nem annyit mint most, de ha jól láttam, már itt is kicsit elővették a dolgot, vagy csak én nevettem azon amikor a lány kiugrott az ablakon? Az egész olyan hirtelen történt hogy szerintem az ember már nem tud mást csinálni csak nevetni, mert a káosz csak nő és növekszik, emberek ugranak ablakon, párok szócsatároznak, hazudnak mindent, kaotikus az egész tényleg. De épp ezért borzasztóan mulatságos és szórakoztató még mai szemmel nézve is. Legalábbis én így gondolom.
