Nem tudom hányan láttátok Wes Craven '77-es horrorját, de le merném fogadni hogy kevesen. Hát nekem is csak tegnap volt szerencsém látni végre, és rájöttem megint egy dologra. De erre majd később kitérek.
A történet arról szól hogy egy család elmegy nyaralni kutyástul, mindenestül, de útfélen egy sziklás hegység közelében lerobban a kocsijuk. Hamarosan rájönnek hogy nincsenek egyedül, fura szerzetek garázdálkodnak a közelben és a terror hamar kezdetét veszi.
Amennyire ellangyult Wes Craven az utóbbi pár évben, olyan erősen kezdte az ipart. Nincs kec-mec, ha durva a dolog, akkor durva, gyenge idegzetűeknek nem ajánlanám, hiába '77-es, rettenetesen erőszakos és kemény film, habár vér nem sok van benne, de van minden más. Az atmoszféra fojtogató, a színészi játék hiteles, minden adott egy rémes péntek estéhez, mármint jó értelemben rémes. Az egész nagyon naturális, realisztikus és durva, sokkoló másfél órának lehetünk tanúi, ami garantáltan mély nyomot hagy mindenkiben. Kifejezetten tetszett hogy nem kegyelmez a nézőnek, hanem tulajdonképpen rendesen gyomorszájon rúg minket a rendező, és emelem kalapom a rendező előtt aki ezt überelni tudja. Mert nézzünk szembe a tényekkel, a hetvenes évek egyszerűen viszik a pálmát ha horror filmekről van szó. Ekkor készült ugyanis a Halloween, a Texasi láncfűrészes, és még sorolhatnám mennyi klasszikus született, és ma már mást sem csinálnak csak abból táplálkoznak.
Ja, és amire rájöttem: a remake - bár tetszett nagyon amikor láttam - a nyomába sem érhet ennek. Hogy miért? Mert durva, persze és atmoszférikus, de mást sem csinált csak lemásolta az eredetit. Jó, hozzá adott pár új elemet, de lényegében ugyanaz. Adok egy tanácsot. Nézzétek az eredetit, jól jártok! Higgyétek el, ez is roppant ijesztő film.
