Csak hogy tudjátok, én kölyökként nagy G.I. Joe-fan voltam. Sőt, tovább megyek: még most is játszanék velük így 19 évesen, ha nem tűntek volna el, és nem lennének darabokban. Imádtam játszani velük, éjjel-nappal nyűttem őket, olyanok voltak mint a legjobb haverok, de komolyan. És most lehet hülyének nézni, de ez az igazság. Aztán "felnőttem". Azaz papíron felnőttem, de még mindig olyan gyereklelkű ifjonc vagyok mint voltam. A G.I. Joe a gyermekkorom szerves része volt. Mint másoknak mondjuk a futball az apukával, vagy lányoknak a barbizás, vagy megint fiúknak a horgászás, már ha az apa olyan volt hogy szeretett horgászni. Én nem voltam érdekelt sem a sportban, sem az autókban, engem egy dolog érdekelt: a filmek, és ehhez hozzá tartozott az akciófigurák iránti rajongásom. Ezekkel a figurákkal játszottam el egy-egy filmnek a jeleneteit, vagy épp olyan jeleneteket, amiket én magam írtam le egy kis füzetbe. Sajnálom hogy ma már nem lehet őket kapni boltokban, csak el-elvétve, és azt is sajnálom hogy valószínűleg a következő generáció már nyomát sem fogja látni szegény Joe-nak, ki tudja mikkel fognak játszadozni a kölkök 10-20 év múlva. Pedig oltári jó volt amikor vittem mindig őket az iskolába, és egy csomót játszottunk velük kedves osztálytársaimmal. Mindegyiknek kitaláltam valami kis háttértörténetet, volt ott még köztük erőszaktevő is. Jézus, oké, kicsit már gyerekként is beteg voltam, rohadt filmek ugyebár. Kenjük azokra a dolgot. :)) Szóval eszméletlen jó ezekre az évekre visszaemlékezni, de tényleg. Ó, azok a felhőtlen évek, óó! Visszasírom, esküszöm néhanapján. Dehát, lélekben még mindig ugyanaz a gyerkőc vagyok mint akkor voltam. Csak a különbség az, hogy magasabb lettem. És hamarosan itt van az egészestét, élőszereplős mozifilm!!!

Apropó mozifilm! Az előzetesek alapján jókora csalódásnak ígérkezik legalábbis szerintem, és azt hiszem egyetért velem minden tiszta szívű G.I. Joe-geek, hogy azok a bizonyos gyorsító ruhák, amiben mindegyik úgy néz ki mint egy hatalmas konzervdodboz, vagy mint egy rossz Vasember-replikáns, egyszerűen nem méltó az alapanyaghoz, mondhat akármit a rendező, hogy ő mennyire hűséges a mitológiához. Mert szerintem nem az. Persze végülis ki tudja? Talán végül egy - ha nem is maradandó - de szórakoztató és agyzsibbasztó moziélményben lesz részünk, és ki tudja, talán úgy fogok kijönni a moziból hogy repetát kérek. Na jó, erre kevés esélyt látok, de sose tudhatjuk.