Stallone jött, látott és győzött, minden segget szétrúgott és ha lehetne még Jason Bourne-t is megenné reggelire simán
Pedig én aztán bírom Bourne-t tényleg, de Rambo egy szempillantással kettétépné a gyereket, akármilyen über-harcművészeti tudással rendelkezik a csávó. Na de félre a tréfával. Az akciófilm haldoklik. Lehet ilyet mondani? Hát lehet. Nekem ez a meglátásom. Amik manapság mennek a moziban akció címszó alatt, azok egyszerűen silányak, családbarátak, túl szofisztikáltak, magyarán nem méltók ahhoz hogy akciónak nevezzük őket, arról nem is beszélve hogy mostanság már minden komputer-generált vacak, mindehova beletuszkolják a CGI-t, és minden akciófilmbe raknak valami hú-de-csavaros sztorit, merthogy jó az ha intelligens az akciófilm. A baj az hogy ez nem sokaknak jön össze. De ugyan hol vannak már a régi szép idők? Amikor még csak egy olyan egyszerű kis sztori volt, meg a középpontban egy tökös csávó nagy fegyverekkel, aki megmenti a napot? Na Stallone most jött, látott, szembeköpte a modern akciófilmek szabályrendszerét, és elkészítette a legújabb Rambo-mozit úgy mintha még mindig a '80-as években volnánk, de nincs homage-érzés, hanem az egész rohadtul autentikus, és brutalitása olyan méreteket ölt, hogy nyugodt szívvel lehet exploitation-nek nevezni. Alig másfél órás a film, de az a másfél óra igazán lényegretörő, nem veszteget el egy percet sem, gyorsan felvázolja Stallone a történetet, a cselekményt, a karaktereket, és szépen beküldi őket a Pokol legmélyebb bugyraiba hogy aztán a végén Rambo segítségével megmeneküljenek. Rövid, de velős. Szó szerint.
Az egyszerű történet és a rövid játékidő ellenében ez a film egyenrangú a legelső Rambo-filmmel, mert érezni hogy ez is eléggé karakterközpontú azért, és ez a Rambo akit itt látunk, ugyanaz a Rambo akit az Első vérben megismerhettünk, ugyanaz a megtört ember. Szarik a világra. Stallone tehát kitesz magáért, nemcsak az akciójeleneteket végzi el tisztességgel, hanem a karaktert is még így utoljára "magáévá teszi", és megajándékozza a zsáner rajongóit egy igazi tökös, brutál akciófilmmel, ami igazi felüdülést jelent a sok CGI-al telepumpált műanyagfilm után. Végre egy ember aki a talpára állt és elkészítette a saját filmjét, kompromisszumoktól mentesen, úgy ahogyan azt ő eltervezte, olyan erőszakosra amennyire kell. Ezért Ő az én hősöm! Mert 60 évesen is kamera elé áll és akciózik, és mert jól áll neki, pedig még én is erősen szkeptikus voltam amikor meghallottam hogy újabb Rambót akar csinálni. De megcsinálta, és le vagyok nyűgözve. Egyik kedvenc filmem lett.
A befejezés pedig egész egyszerűen csodálatos! Nem csupán az őrült, vérzivataros fináléra gondolok ami messze a legkielégítőbb mostanság így a zsáneren belül, hanem azok az utolsó képsorok, az a végső snitt, ahogyan a kamera távolodik, Rambo pedig hazaér. Méltó befejezése egy klasszikus sorozatnak. Méltó búcsú a jó öreg háborús hőstől. Köszi Sly!
