Nagyívű szerelmi történet egy katasztrófafilm köntösébe csomagolva
Pár szó Cameronról: ez az ember egy Isten! Persze, ne túlozzunk, olyan nincsen, ne legyünk elfogultak, de ahogy Cameron pályafutásán végignézek, mit látok? Klaszikus-klasszikus hátán. Ez az ember nem sok filmet rendezett, de amikor dirigálásra adta a fejét, akkor mindig valami olyat adott ki a kezei közül, ami minimum klasszikussá vát az idő folyamán. Aliens, Terminator 1-2; vagy éppen ez, a Titanic. Mind ambíciózus alkotások, rengeteg pénzt vittek el, de ugyanakkor vissza is hozták azt a mozipénztáraknál, effektusok tömkelege, mind-mind forradalmian új, mindig tud olyat nyújtani Jim amit mi eddig még soha nem láttunk, mindig megajándékoz bennünket filmrajongókat valamivel amit soha többet nem fogunk elfelejteni. Új utakat, új eszközöket keres egy történet elmesélésére. Nem úgy mint Michael Bay, ő is folyton effektusokkal villog, ámde az ő filmjei leginkább lelketlen színes-hangos masszák, amik másra nem valók csakhogy szórakoztassanak, míg Cameron filmjei tele vannak élettel, lélekkel. Ez a különbség kettejük munkássága között.
A Titanic-ról tudnunk kell hogy nem volt egy könnyű szülés. Cameron nagy perfekcionista hírében áll, és azt is tudni véljük hogy ő nem restelli meghosszabbítani a rendezésre kiszabott időt, ha a mű úgy kívánja, vagyis ha pénzre van szüksége. A premiert anno tolták és tolták, a költségvetés növekedett, Cameron ugye dolgozott sokat a picikéjén, és már sokan az évszázad legnagyobb bukásáról rebegtek pletykákat, mindenki úgy gondolta a stúdióban is hogy "Hú, na hát ez bukni fog az hétszentség!" Ennél nagyobbat aztán nem is tévedhettek volna! A nézők zabálták a filmet, úgy ahogy a kritikusok is elmorzsoltak pár könnycseppet Jack és Rose szerelmi történetén, mielőtt megírták volna dícsérő kritikájukat. Majd jött a 11 Oscar-díj. Igazi sikertörténet, klasszikus film vált belőle, amit a néző azóta sem felejtett el, s a TV-ben évente leadják vagy 3-4 alkalommal. És egyszerűen muszáj mindig megnézni, mert olyan jó!
Tudod, az én szememben (meg gondolom még sokakéban) ez egy szerelmes film, és csak másodsorban egy hajó tragédiája. Olyan szerelmes film, amihez fogható talán csak az Elfújta a szél vagy épp a Casablanca volt. Értitek ugye, mire gondolok? Nagyszabású, nagyívű, olyan szerelem története aminek láttán majd' kicsattantam a boldogságtól, ahogy néztem őket mulatozni, táncolni, ahogy Rose megitta a sört, meg amikor le lett rajzolva meztelenül. CSO-DÁ-LA-TOS! Ehhez foghatót manapság nem látni. Eltelik egy óra a filmből és még sehol a katasztrófa, de az a helyzet hogy ahogy elérünk ahhoz a bizonyos pillanatig, már nem is akartam hogy megtörténjen, sőt imádkoztam azért hogy el tudjon fordulni az a rohadt hajó és ne ütközött volna ahhoz a jéghegyhez. De a francba, csak megtörtént, és ez adja ugye az egésznek a tragikus vonulatát.
Ami a rendezést illeti, a leginkább az tetszett benne hogy olyan részletesen mutatta be a hajót. Azt a fényűzést, meg ahogy elindult az egész nagy monstrum, a csavarokat meg ilyeneket végigmutatták, ez rettenetesen tetszett. Az operatőri munka szintén elismerést érdemlően profi, volt egy csomó olyan beállítás, amin tátottam a számat, mondjuk az amikor Jack nézi az eget a padon fekve, közben cigizik. Nem nagy szám tudom, de ahogy az egész kinéz, az nagyon tetszett. Vagy amikor Rose rohan a korláthoz hogy leugorjon. Csupa olyan snitt, beállítás, amik megmaradnak a fejemben! DiCaprio-hoz nagyon illett ez a szerep, bár én amúgy is bírom a fejét, pimasz stílusával és vagányságával már megvett az első pillanatban, ahogy Kate Winslet is, ahogy eljátsza az úrihölgyet, próbál beilleszkedni, de legbelül ordít. Ragyogó! Billy Zane pedig tipikusan az a csávó akit az ember imád utálni. Egy rohadék, mármint akit alakít. De azt kifogástalanul teszi. Az effektek persze nagyon jók, de az a legjobb bennük hogy tényleg olyan észrevehetetlenek, nem vonják el az ember figyelmét a történetről, hanem szpen beilleszkednek az egészbe, és ez Cameron nagy érdeme. Az effektusokat nem öncélúan használja, hanem tényleg egy történet elmesélésének a szempontjából fontos a használatuk.
Szédítően gyönyörű film, az egyik legszebb szerelmi történet és minden bizonnyal az egyik legjobban megcsinált katasztrófafilm. Szomorú, vicces, romantikus, és nagyon izgalmas, még így sokadszori nézésre is. Ez azért valami, nem?
