Na, a helyzet hogy manapság a vámpír-téma annyira de anyira elcsépelt, hogy valóban nem könnyű új vért vinni a zsánerbe, felfrissíteni egy kicsit. Nincs könnyű dolga annak aki ebbe a fába vágja a fejszéjét, de hát akinek van tehetsége, az azért nyilván több eséllyel indul mint többi rendezőtársa. Továbbá érdekes megfigyelni hogy Lugosi Béla megjelenése óta a műfaj miken ment keresztül. Talán a legnagyobb különbség az lett, illetve változás, hogy a vámpírfilmek mostanság a videótéka leghátsó polcaira lettek száműzve (hozzátenném: jogosan!), már nem is B, hanem leginkább Z-kategóriás filmeket készítenek, ami nem feltétlen tesz jót a zsánernek, akármennyire szeretem a másodrangú filmeket. Ez a film ebben is újít, ugyanis végre újra retteghetünk a vámpíroktól, vagy legalábbis elég fenyegetően ábrázolták itt őket, le a kalappal a készítők előtt.
A történet is egyedinek nevezhető, már ami a helyszín kiválasztását illeti. Az Északi sarkon vagyunk, amit ugyanis megszállnak a vámpírok (a megszállnak tudom, nem olyan jó szó). Elkezdik irtani a népet, a vér folyik, látványos és tényleg izgalmas, nyomasztó percek ezek, ez vitathatatlan. Aztán a szokásos téma, van pár túlélő, akik bent ragadnak egy házban, és igyekeznek kivárni míg letelik az a bizonyos 30 éjszaka, amikor is aztán a nap felkel és szétégeti azokat a rohadtakat.
Szó ami szó, ez a helyszín sokat dob a filmen, szerintem szépen kihasználták a lehetőségeket, az operatőri munka is kifejezetten szép, valahogy öröm volt nézni, néha olyan szép képeket varázsoltak a szemünk elé. A színészek is szép teljesítményt nyújtottak, senki nem játszotta túl a szerepét, Josh Hartnett fura választás lehet, de megállja a helyét, ahogy mindenki. És a legszebb az egészben hogy a műfajt újra komolyan lehet venni, nem csinálnak egy ócska B-mozit az alapanyagból, hanem egy komoly, izgalmas horrorfilmet tettek le az asztalra, amit a műfaj kedvelői (ahogyan jó magam is) értékelni fognak.
