John Patrick Shanley filmje okosan megírt és még okosabban eljátszott dráma
Megmondom őszintén, kissé ódzkodtam a film megtekintésétől, mert féltem hogy unalmas lesz és számomra teljesen érdektelen. Ha a történetet nézzük, még most is csodálkozok hogy ennyire elnyerte a tetszésemet, pedig általában az ilyen egyházi-sztorik nem jönnek be, vagy csak nagyon ritkán. Nem könnyű úgy megcsinálni az ilyet hogy az embert teljesen lekösse, székhez szögezze, nehéz érdekessé tenni, mert manapság ez a világ már kissé távol áll tőlünk. Ennek ellenére egy zseniális filmmel állunk szemben, és egyáltalán nem túlzok most. Elejétől végig a székhez szögezett engem, lekötött, épp annyira mint egy jó krimi. Nem csak a történet, az alakítások, az operatőri munka, meg az egész teljesen levett a lábamról. Mery Streep és Philip Seymour Hoffman ragyogó színészek, ezt bebizonyították már ezelőtt is, ám most így együtt, egy filmben robbannak mint egy atombomba, a vászon szinte szikrázik amikor ők vannak a színen. Az, hogy az atya bűnös-e vagy sem, nem tudjuk meg, mindenki maga dönti el hogy elkövette-e vagy sem, és ez sokat elmond az adot ember jelleméről is. Én speciel nem hinném hogy bűnös, de ez csak az én véleményem. Talán Te azt gondolod megtette, és ez arra utal, hogy Te jóval szkeptikusabb vagy és borúlátóbb, legalábbis meglátásom szerint. Én kb. olyan vagyok mint a filmben Amy Adams által alakított lány. El akarom hinni hogy ártatlan, egyszerűen nem akarom hogy bűnös legyen, mert annyira szimpatikusan formázta meg Hoffman, ugyanakkor pedig ott egy halovány kétely is. Mert mi van ha megtette? De nem, ezt nem akarom. Az rossz lenne. Ha itt lenne a színdarab írója, és azt mondaná nekem: "Te, ha akarod elmondom neked hogy bűnös vagy sem." Azt felelném: "Kösz, nem." Mert nem akarom tudni, azaz tudni akarom, de ugyanakkormeg nem. Értitek? Olyan ez mint a Ponyvaregényben az aktatáska tartalma. Mindenki tudni akarja mi a franc van benne, de ha megtudnánk akkor már nem lenne olyan izgalmas az egész, akkor nem lehetne találgatni, akkor az lenne hogy "Ja, ez van benne? Aha..." Odaveszne a varázs. Itt is erről van szó. A nézőben kételyt hagy, akármit gondol az atyáról, senki nem lehet teljesen bizonyos a sejtelmében. Ez az egésznek a lényege szerintem, és nem hiába kapta a film azt a címet hogy Kétely. Nagy film, okos film és elgondolkodtató film.
