Igazi ponyva-szerelem, menthetetlenül romantikus tinifilm
Pedig az előzetes már eleve riasztólag hatott rám, ezért is csodálkozok azon, mennyire elnyerte tetszésemet ez a film. Egy újabb okádék tinédszerfilmre számítottam, ami divatos ugyan, de jövőre már senki nem fog rá emlékezni, és az egész úgy felesleges ahogy van. Szerencsére tévedtem! Nem tudom helytálló-e ez a kifejezés, de ami eszembe jutott miközben a filmet néztem, az az hogy ez bizony egy hamisítatlan ponyva-románc. A történet, a párbeszédek, meg úgy az egésznek az a gyermekien naiv romantikus látásmódja, maga az alapötlet hogy a lány beleszeret egy vámpírfiúba, és hogy mindezt a rendezőnő olyan természetességgel kezeli hogy az ész megáll. Gyanítom hogy maga a könyv sem lehet több egy egyszerű kis romantikus regénynél, és ezt most nem gonoszkodásként mondom, mert ez jó, ilyenek kellenek! A románc kell az embernek! Ami leginkább megfogott a filmben, az az hogy tényleg teljesen beszippantja az embert ebbe a világba, és elhiteti velem hogy igenis persze, vápírok vannak, de ami a legfontosabb, hogy létezik igaz és halhatatlan szerelem. És ez a tulajdonsága, ez a naivitása ragadott meg totálisan. Tündérmese ez lényegében, nem más, mint egy szépen megírt tündérmese, és mint olyan remekül megállja a helyét! A képek hidegsége, a hangulat, a helyszín, a mellékszereplők, és az hogy végre nem ilyen idióta idegesítő-vicceskedő mellékszereplők szerepelnek, hanem olyanok, akiket az ember tényleg megkedvel, mégha nem is jut nekik olyan nagy játékidő. Nem akarok nagyon ömlengeni, végülis ez tényleg nem egy korszakalkotó film, de az a helyzet hogy kellemes csalódás akkor is, és olyan amit akár újra megnéznék, és DVD-n is szívesen megvenném. Ártatlan romantikus film, ami ne akar többnek látszani mint ami. Ami pedig a szereplőket illeti, kiemelném Kristen Stewart-ot, akit én nagyon megszerettem ebben a filmben. Tetszett hogy olyan megközelíthetetlen maga a karakter, olyan hideg és különc, csendes és visszahúzódó, tudod olyan, akit az ember egyszerűen nem tud kiismerni, hiába próbálkozol, nem megy az Istennek sem, de aztán jön valaki és felolvasztja a jeget. Ez Edward, a mi vámpírunk. Mindketten különcök, mindketten kockázatot vállalnak azzal hogy egymásba szeretnek, de egyikőjüket sem érdekli, mert a szerelem legyőz minden éhséget és gyötrelmet. Készek feláldozni akár saját magukat is. Hát nem erről szól a szerelem? Hát nem szép? Hát dehogynem!
Ja, és így mellékesen, kiegészítő elemként fűzném hozzá: a csókjelenet jó volt! Vagyis dehogy jó, nagyon JÓ! A zenét is kiemelném, szintén nagyon tetszett!
Csak ajánlani tudom ezt a filmet!
