Michael Mann sokak számára csalódást okozott a kultikus sorozat vászonra adaptálásával, de ez ne befolyásoljon minket a megítélésben. Igazi, kőkemény bűnügyi dráma ez
Na persze lehet ellentmondani, hiszen ízlések és pofonok, ezzel tisztában vagyok, nem tetszhet mindenkinek az ami nekem bejön. Először is, számomra a Miami Vice életem egyik legjobb moziélménye volt. Moziban látni ezt a filmet rettenetesen katartikus volt, egyből belopta magát a szívembe, és egyik legnagyobb kedvencemmé vált. De persze el kell mondanom, egyetlen epizódot sem láttam az eredeti sorozatból (én a '90-es évek szülötte vagyok), talán ezért is volt olyan könnyű dolga Mann-nek és csapatának. Igazi, modernizált Miami Vice ez, a mai generációnak, de több mint egy új, elcsépelt közhelyekkel teli buddy movie, ez sokkal inkább egy komoly, sötét tónusú bűnügyi dráma, mégpedig abból az egyik legjobb darab, amire a közönség remélhetőleg pár év múlva rájön és más szemmel fogják nézni eme gyöngyszemet.
A történet alapján lehetne egy újabb Bad Boys-film is, de a legjobb tulajdonságai közé tartozik a műnek, hogy ezt a történetet úgy meséli el, ahogyan még nem láttuk. Megvannak benne nyomokban a megszokott klisék, a rendező mégis olyan realizmussal hinti meg az egészet, hogy teljesen más dimenzióba emeli a sztorit. Itt nincsenek vicceskedő dialógusok, vagy laza szópárbajok a gonosztevőkkel, itt minden mondatnak súlya van, és minden lövés valahová becsapódik. Crockett és Tubbs nem vacakol, munkájukat halálosan komolyan veszik, ismerik a téteket, tudják mi forog kockán ha valami rosszul sül el. És azért ez olyan amit az ilyen holmi Bad Boys vagy 48 óra-filmekben nem láthatunk. Ott az erőszak szórakoztat, ott elvárjuk hogy Eddie Murphy elsüssön egy poént és az egész felhőtlen mint egy szép tavaszi nap, de itt minden komolyabb. Még a szerelem sem olyan mint a többi filmben. Hiába éreznek egymás iránt gyöngéd érzelmeket Sonny és Izabella, tudják hogy nincs jövőjük, és a néző is tudja hogy ez így van rendjén. Ebben a világban két ilyen embernek mint Ők, nincsen esélyük szerelemre. Ez nagyon tetszett. Lehangoló, de így a jó, így a valósághű. Ad némi melankólikus színezetet a filmnek.
Na de ne menjünk el amellett szó nélkül, hogy bizony ez a film amellett hogy drámai, rettenetesen cool is! Kezdve a remek felütéssel. A film kinézete, a képi világ, szinte lüktet az egész és izzik, a szereplők, Colin Farrell és Jamie Foxx kettőse fantasztikus! Hadd ejtsek pár szót arról a bajuszról amilyen Sonny-nak van. Most ne nézzétek hülyének, de ő lett az egyik bajusz-idolom. Az a bajusz egyszerűen klassz! Na de lépjünk. Ami az akciót illeti, nincsen sok benne, ami viszont van az odavág mint valami légkalapács. Főleg a finálé, amiben csak úgy ropognak a gépfegyverek, az egész olyan mintha egy élő CNN-adást néznénk, ilyen tűzpárbajt talán a Heat óta nem láthattunk. Ilyen realisztikusan a Ryan közlegény megmentése óta nem szóltak a fegyverek. Gratula Mann-nek hogy összehozta ezt, minden elismerésem! Ehhez azért tényleg kell tehetség, és most újfent bebizonyította hogy ő nem egy tisztességes iparosmunkás, hanem igenis minden egyes filmjével valami újat tesz le az asztalra, és nem számít hogy éppen hogyan reagál a közönség, biztos vagyok benne hogy a Miami Vice-nak is eljön egyszer a napja és felfigyel rá a néző. És akkor rádöbbennek micsoda érték ez a film.
